Egy fiatalember elmegy vásárolni, a sorok között nézelődve észreveszi, hogy akárhová megy, egy idős néni követi.
Idegesíti ugyan a dolog, de megpróbálja figyelmen kívül hagyni.
Mikor beáll a pénztárhoz, látja, hogy ott áll a néni is a sorban, tőle egy kicsit előbbre.
A néni hirtelen odamegy hozzá és így szól:
– Elnézést, fiatalember, nem akartam zavarba hozni, de maga nagyon hasonlít a fiamhoz, aki nemrég halt meg.
– Ó, igazán?
– mondja a fiatalember sajnálkozva.
– Fogadja a néni részvétemet.
Segíthetek valamiben?
– Igen – mondja a néni.
– Mikor megyek a boltból kifelé, megtenne nekem egy szívességet?
Legyen szíves, kiabálja utánam, hogy “Viszlát, mama”!
Tudom, hogy butaság, de nagyon jól esne…
– Semmi akadálya – mondja a fiatalember készségesen.
A néni tényleg kész van a pénztárnál, tolja ki a megrakott kocsit, visszanéz, integet, a fiú visszainteget:
– Viszlát, mama!
Mikor rákerül a sor a pénztárnál, a pénztáros beüti az árt a gépbe, és így szól:
– 225 dollár 50 cent.
– Az nem lehet – mondja a srác -, alig van nálam valami!
– Magánál tényleg nincs sok – mondja a pénztáros -, de a mamája mondta, hogy maga fogja kifizetni a számláját.
