Egy idős néni megy haza a piacról, amikor találkozik a papájával.
A papa megkérdi:
– Te, Mari néni, mit hoztál a piacon?
– Hát, a szokásosat, fiam.
Egy kis krumplit, meg egy kis hagymát.
– De hát az miért nem elég?
– kérdi a papa.
– Mert a kis Szilvásiék már megint megkínáltak.
– Mivel?
– kérdezi a papa.
– Apró, kicsi alma!
Hát, papa, az is jó, de nem laktat.
– Mondom, vegyél inkább egy kicsit több krumplit, az jó.
– Na, jó van, fiam, hozok egy kis krumplit.
– Mivel a hagyma mint a fűszer, nem laktat.
Megy haza, mikor a szomszéd néni megkérdi:
– Mari néni, miért nem jössz be egy kicsit, igyunk meg egy kupicát?
– Ha már így kérdezed, akkor igyunk!
– mondja a néni, és bemennek.
Egy óra múlva jön ki a néni, és azt válaszolja:
– Na, most már tényleg megyek haza, az életem végén vagyok, ha még egyszer így iszom, el fogok pattanni, mint egy gyerek!
Miért tartozik a Mérnök a Szakszervezethez?
A mérnök elmegy egy szakszervezeti gyűlésre.
A szakszervezeti elnök bemutatja neki a szakszervezetet, és megkérdezi:
– Mérnök úr, miért szeretne belépni?
– Mert azt hallottam, hogy itt canzálni lehet, nem csak dolgozni.
– Mondja a szakszervezeti elnök, hogy a munkahelyi problémák megoldására van lehetőség.
Erre a mérnök visszakérdez:
– Na, és mi az a canzálás?
– Hát, az, amikor a munkásaink megoldják a problémáikat.
– Kérdezi a mérnök:
– És mit csináltok, ha nem tudjátok megoldani?
– Akkor csak sztrájkolunk.
Az üres tálca története
Egy étteremben két pincér beszélget.
Az egyik azt mondja:
– Te, figyelj, múlt héten te hoztad nekem az üres tálcát!
– Dehogy hoztam!
– válaszolja a másik.
– Szerinted akkor meg én?
– Én nem tudom, de ha nélkülem van az üres tálca, nem tudott volna átkelni az asztalon.
– De miért nem szóltál, hogy hoztam az üres tálcát?
– Mert így nem tudtam, hogy üres-e a tálca vagy nem!
A tanító néni és a gyerekek
A tanító néni megkérdezi a gyerekeket:
– Ha Ady Endre három völgyet és két hegyet átkelt, hány hegyet látott?
– Egy gyerek válaszol:
– Nem tudom, de legalább ellátott velem egy szép aranyéletet!
– A tanító néni megdöbben:
– Hogy-mit mondtál?
– A gyerek válaszol:
– Hát, ha útban voltak a hegyek, és átkelt rajtuk, akkor hányat ismerhetett meg?
A két barát
Két jóbarát sétál a parkban, amikor egyikük azt mondja:
– Te, figyelj, elmentem az orvoshoz, és azt mondta, hogy naponta 10 ezer lépést kellene tennem.
– A másik csak annyit mond:
– Kérlek, de azt mondtad, hogy elkészül a szobád, ha ráérünk!
Erre az első barát:
– Igen, de az orvosnak igaza van, legalább ennyit kellene tennem.
Az új olvasó és az öreg tanár
Az öreg tanár osztálytársakat akar bevezetni az olvasás világába.
Kérdezi tőlük:
– Mennyire fontos az olvasás?
Az egyik gyerek azt mondja:
– Nagyon fontos!
– Miért?
– Mert mire felnövünk, elfelejtettük, hogy mit olvastunk.
A tanár meglepődik:
– Hát, de akkor hogy tudsz így olvasni?
Erre a gyerek:
– Mert az olvasás egy ellenszenves tevékenység az emberek közt.
A kicígő
Egy kisfiú elmegy az apukájával az állatkertbe, és lát egy mókust.
– Apa, az mi?
– kérdezi.
– Az egy mókus, fiam.
– De a mókus nem cigi?
– Kérdezi a kisfiú, miközben a mókus élvezettel rágcsálja a mogyorót.
Az apuka nevet, és azt mondja:
– Nem, kisfiam, nem cigi, az csak egy mókus!
A szamár és a farkas
A szamár megy az erdőben, amikor találkozik a farkassal.
– Helló, szamár!
Mi újság?
– kérdezi a farkas.
– Épp most mentem a rétre, és ott fekszik az a szép zöld fű!
– Miért nem eszel belőle?
– kérdezi a farkas.
– Azért, mert még nem vágtam le!
– felel a szamár.
– De ha nem eszed meg, akkor megrohad!
– mondja a farkas.
– Akkor inkább várok a következő fűre!
Az iskola és a kutatás
Egy tanár megkérdezi a diákjait:
– Melyik az a tudományág, ami csak elméleti!
Az egyik kisfiú felel:
– A kutatás, tanár úr!
– Miért mondod ezt, fiam?
– kérdezi a tanár.
– Mert az mindig csak próbálkozás, még sosem lett belőle valós eredmény!
A tanár elgondolkodik, és azt mondja:
– Talán igazad van, de azért mindig megpróbáljuk!
A doktoroztatás
Két orvos beszélget a kórház folyosóján.
Az egyik azt mondja:
– Te, én azt hallottam, hogy a fent álló állapotban nem szabad orvosnak lenni!
– Tudtad, hogy én is észrevettem?
– válaszolja a másik.
– De hát miért jöttél el orvoshoz?
– Mert a doktoroztatás nem csak az orvosi pályát érinti, hanem minden megszokott dolgot!
