Egy kopasz, falábú úriember álarcosbálba kap meghívót.
Gondolkodik, hogy milyen jelmezt vegyen fel, végül megbíz egy céget, kölcsönözzön neki valamilyen jelmezt.
Hamarosan megérkezik egy kalózjelmez, a következő kísérőlevéllel:
“A kendő eltakarja a kopasz fejét, a faláb pedig kifejezetten illik a kalózjelmezhez.”
Emberünk elgondolkodik, majd visszaküldi a jelmezt, mondván, szégyelli a falábat.
Érkezik az újabb jelmez, a levéllel:
“Ha felveszi a mellékelt szerzetesi csuhát, eltakarja a falábát, a kopaszság pedig kifejezetten illik egy szerzeteshez.”
Ez a jelmez is hasonló sorsa jut, mint az előző, mondván, a kopaszság is szégyelni való.
Postafordultával érkezik egy kis csomag, benne cukormáz és a szokásos levél:
“Kenje be a kopasz fejét cukormázzal, dugja a fenekébe a falábát és elmehet nyalókának!
”
