Egy nagyszájú, harsány ör*mlány berobban a nőgyógyász rendelőjébe, alig várja, hogy szóhoz jusson.
Az ajtóból már kiabál:
– Dokikám, nagy a baj!
Fáj a pincsim, és négy sávban pisilek!
Ez valami betegség?
A rendelőben ülő páciensek mind elkerekedett szemmel néznek rá, a nőgyógyász pedig nagyot sóhajt, majd int neki, hogy fáradjon be.
– Na jó, feküdjön fel a vizsgálóasztalra – mondja kelletlenül.
A nő azonnal dobja le a kabátját, és minden teketória nélkül helyet foglal.
A doktor felveszi a szemüvegét, elvégzi a szokásos vizsgálatot, majd halkan hümmög, fejét csóválja, és végül megszólal:
– Ide figyeljen, három dolgot kell közölnöm magával.
A nő izgatottan néz rá:
– Na, mondja már, dokikám!
A doktor komolyan folytatja:
– Először is, nem vagyok a maga dokikája.
Másodszor:
amiről maga beszél, az nem „pincsi”, hanem minimum egy bernáthegyi.
Harmadszor… valaki benne felejtette a nadrággombját.
