Egy nyugdíjas bácsi meséli a fiának:
– Képzeld, felfedeztem a titkot, hogyan élvezhetem ki igazán a nyugdíjas éveimet!
– Hogyhogy, apa?
– Hát, megkérdeztem a szomszéd nénit, mi a titka.
Azt mondta, hogy minden reggel frissen főzött kávéval kezdje a napot.
– És működik?
– kérdezi a fia.
– Még nem tudom, de már három hónapja reggelente várom, hogy a nővérkék hozzák a kávét a szanatóriumban.
## – Az öreg bácsi kiment a falu végére, hogy megkeresse a varázslót.
A falusiak azt mondták, hogy ő tudja a legjobban, hogyan lehet megöregedni.
Amikor megérkezett, a varázsló rákérdezett:
– Te miért jöttél?
– Azt hallottam, hogy tudod, hogyan lehet sokáig élni!
– válaszolt a bácsi.
– Hát, persze, hogy tudom!
Minden reggel nyolc óra előtt kelj fel, és vegyél be hat vitamin tablettát!
– És ez tényleg segít?
– kérdezte a bácsi.
– Nem tudom, de már évtizedek óta ezt mondom, és látszólag senki sem halt meg a környéken.
## – Megy az öreg bácsi a boltba, és lát egy fiatal fiút, aki egy üveg ásványvizet nézeget.
– Tetszik az a víz, fiam?
– kérdezi.
– Igen, de drága.
– Hát, azt hiszem, a drágább víz jobb.
A fiatal srác megkérdezi:
– De miért?
– Mert az öreg legény, akivel együtt nyugdíjasok vagyunk, mindig azt mondja, hogy az egészséges víz az életet hosszabbítja meg!
– Folytassa, bácsi!
– kiált rá a fiú.
– Én ezt hallottam a fiamtól is, de ő szokta mondani, hogy minden víz egészséges, csak a palackozott a legjobb…
## – Két néni ül a padon, és beszélgetnek.
Az egyik hirtelen megkérdi:
– Te, Juli, hány éves is vagy?
– Hát, az év elején még 75, de most már 76… – Na és?
Tényleg megöregednél?
– Miért kérdezed?
– Mert a múlt héten írták a lapban, hogy meg fogom érni a 100-at.
És te meg csak egy évvel öregebb vagy nálam!
– Ja, hogy jövőre úgyis díszünnepség lesz otthon, hogy megtartjuk a szülinapunkat…
## – Az öreg Kossuth Lajos bácsi a bankba megy.
A banki ügyintéző megkérdezi:
– Miben segíthetek?
– Hát, tudja, én nem értek ezekhez a modern dolgokhoz… Kérnék ötezer forintot, ha lehet!
– Persze, nem probléma, de előbb írni kell erről egy papírt.
– Papírt?
– Hát, azt nem írtam soha az életben!
– De hát csak így lehet!
– Várjon, van egy ötletem… Nos, az öreg papír helyett hoz egy cetlit:
“Lajos bácsi, ezt a pénzt bocsássátok meg tetszőleg.
Ha a fiatalok is be tudják írni, miért ne én is?”
## – A nyugdíjas bácsi elmegy a gyógyszertárba.
Mikor megérkezik, a gyógyszerész megkérdezi:
– Miben segíthetek?
– Hát, azt mondták, itt lehet kapni gyógyszert, ami segít nekem a fiatalság megőrzésében!
– Régen volt már ilyen!
Hát, ha ennyire érdekel, javaslom inkább, hogy fogj tengeri sót!
Az öreg bácsi csak nézi, egy darabig csendben van, majd kérdi:
– Most akkor tengeri sót, vagy fiatalság megőrzést ajánlasz?
## – Az öreg Jani bácsi a barátjával beszélget a kávéházban.
A barátja azt mondja:
– Te, Jani!
Mostanában eléggé el vagyunk foglalva a nyugdíjas klubban.
– Miért, mit csináltok?
– Hát, minden nap találunk ki új programokat!
– Szóval unalmas?
– Képzeld!
Legutóbb kimentünk az állatkertbe sétálni, és az elefántokat nézzük.
– Na és?
– Szuper!
Az összes nyugdíjas megszólalt:
“Ez az élet, gyerekek!
Még az elefántok is fiatalok!
”
## – Az öregasszony igyekszik egy kis zsebpénzhez jutni, így hát elmegy a bankba.
Mikor megérkezik, barátságtalan banki ügyintéző kérdezi:
– Miben segíthetek?
– Hát, szeretném felvenni a nyugdíjamat.
– De asszonyom, az csak jövő hónapban jön!
– Honnan tudod, hogy annyira ne várjak?
Bocsánat, de ha én itt vagyok, az is azt jelenti, hogy az idén mégféleképpen nem fogom megkapni az összes pénzt!
## – A nyugdíjas Pista bácsi és a szomszédja, Géza, beszélgetnek.
Géza hirtelen megkérdezi:
– Te, Pista!
Miért nem írsz könyvet az életutad során szerzett tapasztalataidról?
– Jaj, Géza!
Az egészet már úgysem lehet visszaírni!
– De miért nem?
Az emberek szívesen olvasnák a történeteid!
– Hát, tudod, az nem mindenkinek izgalmas!
Múltkor is meséltem a gyerekeimnek a szomszéd kutyájáról, akik totál meghasadtak a röhögéstől.
## – Az öreg Feri megkérdi a barátját:
– Te, Gyuri, mit csinálsz az utolsó napjaidban?
– Nagyon várom a nyugdíjat, meg az unokákat.
– Mi van az unokákkal?
– Hát, jönnek, amikor van idejük.
– Na azért csak örülj az unokáknak!
Múltkor jött a fiam, de tudod a feleségemnek sincs ideje.
– Miért, hányszor jön el?
– Képzeld, egyszer; na most attól kezdve próbálom kitalálni, hogy azt hogyan lehetne átugrani.
