Egy nyugdíjas néni fáradtan hazaérkezik a vásárlásból, és eléggé megerőltető napja volt.
A fiának meséli:
– Édes fiam, elképzelheted, milyen nehéz a nyugdíjas élet!
Ma például a boltban, ahol vásárolni mentem, már előre megmondták, hogy van akció.
– Micsoda akció?
– Hát, azt mondták, hogy akciós az alma, de annyira drága lett, hogy végül nem vettem.
– Mennyire drága?
– Képzeld, 300 forint kilója!
– Na de, mama, hát a gyümölcsök általában drágábbak az akciókkal együtt!
– Igen, de ha akciós, akkor azt hittem, olcsóbb lesz!
Végül csak a szőlőt vettem meg.
– Szőlőt?
Az is drága!
– Persze, de a boltban csak azt mondták, hogy ez a szőlő csemege.
Ezt is tudtam, de az már egy másik boltban van!
Az ember, aki meg akarta váltani a világot
Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy ember, aki meg akarta váltani a világot.
Elkezdett hát mindenkit megmagyarázni, hogy mit kellene csinálnia.
Az emberek gyakran úgy megutálták, hogy végül elzavarták.
Az ember tanult a hibájából, és elkezdett inkább magán dolgozni.
Ügyesedett, tanult, járt sok helyen.
Közben azért csak írt egy könyvet is a világról.
Amikor megjelent, a barátai begyűjtötték a könyvet, és mindenki próbálta eladni, de senki sem akarta.
Az ember elgondolkodott rajta, és eszébe jutott:
„Nézd, mennyire könnyű utasítani másokat, de milyen nehéz nekem, hogy a saját világomat egyedül kényszerítsem a vállamra.” Hát így lett az emberből költő.
A szőke nő és a rendőr
Egy szőke nő halad az úton, amikor meglátja a rendőrt.
A rendőr int neki, és megkérdezi:
– Tudja, hogy ezt az utat nem lehet átlépni?
– Mért nem?
– Mert ez egy forgalmas út, és �-n éppen a kereszteződés közepén áll!
A nő erre kicsit elgondolkodik, majd mondja:
– Tudja, tavaly felajánlottam, hogy elmegyek a forgalomirányító tanfolyamra, de egyszer sem hívtak!
A három kismalac
Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer három kismalac.
Mindhárman külön házat akartak építeni.
Az első kismalac téglából épített, hogy biztosan erős legyen.
A második szalmából építette, mert gyorsan akarta befejezni, míg a harmadik fából csinálta, mert úgy hallotta, hogy az divatos.
Egy nap, ahogy a kismalacok élvezték a pihenést, megérkezett a nagy, gonosz farkas.
Az első malac háza erős volt, és a farkas nem tudott bejutni.
A másodiknál is megpróbálkozott, de a szalma könnyen átszakadt.
A harmadik házba a farkas már belépett, és az három kismalac egy szép kaland részese lett.
Végül egyedül a tégla ház maradt meg, és ez volt a legfontosabb:
az együttélés a problémák megoldása.
A zongorista és a bor
Egy zongorista beült a kedvenc éttermébe.
Rendel egy pohár bort, hogy egy kis időt töltsön a zenével.
Ahogy játszik, a pincér megkérdi:
– Uram, miért olyan szomorú a zenéje?
– Hát, tudja, egyszer nagyon mélyen a szívembe hatolt a zene.
A pincér vigasztalásképpen hoz neki egy másik pohárral, és azt mondja:
– Kérem, igya meg, az élet szép.
– Én is ezt mondtam, de a zene nem.
A pincér végül megrázza a fejét, hiszen nem érti, miért nem tud a zongorista boldogabb lenni.
A bolond és a felesége
A bolond férj, amikor hazajött a munkából, megkérdezi a feleségét:
– Drágám, miért ülsz mindig a kanapén?
Miért nem csinálsz valami hasznosat?
– Hát, mert a napom eseménytelen, és nem tudom, ki tudja, mit mondani!
Férj válasza:
– Na, ha megkérdezed tőlem, biztos kiderülhet!
– Jó, hát kérdezd a barátaidat, ők biztos jobban fognak válaszolni.
A férj elgondolkodik e szavakon, majd elindul barátokkal sörözni.
Mikor másnap reggel találkozik a feleségével, úgy megy el, hogy írásban is otthagy nekik valami jó tanácsot:
„A barátok sosem válaszolnak, de a szószékre nemcsak szükség, hanem bátorság is kell!
”
Férfi és felesége a vendéglőben
Egyszer egy házaspár étterembe ment vacsorázni.
A férfi rendelt egy gazdag tálat, a nő viszont csak egy salátát.
A férfi megkérdi:
– Miért nem rendelsz Te is valami finomat?
– Mert most vigyázok a vonalamra, és nem akarok hízni!
A férfi nevet, és így szól:
– Szívem, de ha nem eszel, honnan tudod, hogy mi az ízletes?
A nő mosolygós szempárral felelt:
– Ugyanez az íze, mint a Vénusz szén-dioxid automata gépének – nem jó!
A számítógép és a könyv
Adott volt egy számítógép, ami minden este a könyvtárban töltötte az idejét – sokat tanult és olvasott.
Az egyik nap a könyvespolcon egy öreg könyv előtt állva megszólította a könyvet:
– Miért vagy olyan szomorú?
A könyv válaszolt:
– Mert már régóta nem olvasnak.
Valamikor én voltam a kedvenc szórakozása az embereknek.
A számítógép megnyugtatóan mondja:
– Hidd el, egyszer csak újra népszerű leszel!
A könyv így válaszolt:
– Vagy talán csak a digitális világ fog neked is örömet szerezni.
Együtt nevetgéltek, és a számítógép íratlan ígéretet tett:
– Talán nem fogok téged elfelejteni!
A tanár és a diákok
A tanár bemegy az osztályba, és azt mondja a tanulóknak:
– Ki tudja, mi az a matematika és miért fontos?
Az egyik kisfiú jelentkezik:
– Hát, az számolást jelent, és ha fizetsz, nem megy el a pénzed!
A tanár felnevet:
– Nagyon jó meglátás!
De ki tudja, mit kell tudni?
Egy leányzó válaszol:
– Mert ha nem számolsz, sose tudod pontosan, hol a végződés!
Ezen jót nevettek, és a tanárra néztek, hiszen a pontosság mindig fontos!
