Egy öreg bácsi ül a padon, és nézi a város zaját.
Megszólítja egy fiatalember:
– Nézd, öreg, te már biztosan sok mindent láttál az életedben!
Az öreg bácsi bólint.
– Hát persze, fiam!
Én már mindent láttam!
– Akkor mesélj valamit a fiatalokról!
– Fiatalok?
Hát, ezek még nem is tudják, mi az igazi szórakozás!
Régen, amikor fiatal voltam, nem volt internet, nem volt okostelefon!
A fiatalember elmosolyodik:
– És mégis mivel töltötted az idődet?
– Hát, fiam, például elvágtuk magunkat a fűre, szüleinket figyeltük, hogy dolgoznak.
A fiatalember meglepődik:
– Ezt most komolyan mondod?
– Komolyan, fiam!
Sőt, néha odamentünk segíteni is!
– De hát ez unalmas!
– Unalmas?
Hát, ahhoz nem is tudom mit tartozott!
De azt tudom, hogy közben sokat nevettünk!
Egy férfi bemegy a boltba, és kéri a pénztárost, hogy adjon neki két kiló almát.
A pénztáros elmosolyodik, és mondja:
– Két kiló almát?
– Igen, de ne hozzad össze a koszt!
A kicsik sokkal értékesebbek!
A pénztáros kicsit értetlenkedve néz, de összeszedi a gyümölcsöket.
A férfi elkér egy kiló banánt is.
– De a banánt inkább ne vedd, mert meglátná az édesanyám!
– Miért, mit szólna?
– Azt mondaná, fiam, banánra nem költünk, nem sűrűsödik az almán!
Erre a pénztáros csak megjegyzi:
– Hát, lehet, hogy igaza van.
De azt tudod, az alma felér majdnem egy kilóval!
Az iskola udvarán a gyerekek fociznak, és közben a tanár lép be a kapu mellett.
A tanár nézi őket, majd odamegy az egyik gyerekhez:
– Te, kisfiam, mennyivel ment a foci?
– Hát, tanár úr, nem tudom, de nekem nincs labdám, mert a többiek elvették!
A tanár csodálkozva néz a gyerekre:
– Hát, ez nem igazság.
Fiúkból is meg kell árulnunk a tisztességet!
A gyermek elmosolyodik, és mondja:
– A lányok is megérdemlik, mert ők is jót játszanak!
A tanár elhúzza a száját, és azt mondja:
– Rendben, de előbb tanuljuk meg a focizás fortélyait, utána jöhet a női csapat!
A postás meséli a szomszédoknak a múlt heti történetét.
– Képzeljétek, egy öreg néni nap mint nap keres a leveleit!
A szomszédok érdeklődve figyelik.
– Miért, mi történt?
– Hát, a múltkor megkeresett, és azt mondta, hogy a levelei eltűntek!
A szomszédok felháborodnak:
– Hát, ez elképzelhetetlen!
A postás pedig folytatja:
– Igen, mondom neki, néni, mindent visszahozok!
Aztán kiderült, hogy a franciák továbbítják!
A szomszédok nevetnek:
– Szegény néni, sosem tudja meg, ki okozza a zűrzavart!
Egy férfi a pszichiáterhez megy, és azt mondja:
– Doktornő, nagy bajban vagyok!
– Mi a probléma, kérem?
– Minden este álmomban megjelenik az anyósom!
A doki elgondolkozik:
– És ez miért probléma?
– Mert mindig azt mondja, hogy inkább apámé lenne a ház!
A doktor nevet:
– Hát, ezt nem mondhatod komolyan!
– Dehogyisnem!
– Akkor próbálja meg, hogy elmondja neki a valóságot!
– Hova mondjam, elment?
Az volt a tervem, hogy valami jót mondok a feleségemnek!
János és Péter sétálnak a parkban, és beszélgetnek a nőkről.
János azt mondja:
– Az asszonyok olyan bájosak!
Péter pedig így válaszol:
– Tényleg?
Sosem látok bármikor ilyet!
– Ejnye, barátom, honnan tudsz ennek a varázslatnak?
– Hát, az asszony a legkevésbé önmagát öleli meg!
– Az biztos!
De képzeld el, a feleségem mostanában nagyon sok új dolgot csinál!
– Milyeneket?
– Például már tudom, miért hívják asszonyt az utcán!
– Miért?
– Mert, ha jól megöleli, már nem kérdezik, mikor indulunk haza!
Az öreg Gábor bácsi elmegy a városi orvoshoz, és mondja:
– Doktor úr, van egy kis gondom!
– Mi az, Gábor bácsi?
– Hát, a bal lábam nem bírja el magát!
– És mit vár?
– Hát, igen, de most már néha a jobb is!
A doktor nevet:
– Akkor mit csinálunk?
– Hát, nem tudom, asszonyom mit szólna még?
Megint csak este jönnék el, ha nem találkozok csak a leveledekkel!
– Hát, Gábor bácsi, a levelek nem tűnnek el, a lábai meg itt maradnak!
Gábor bácsi pedig válaszolt:
– A feleségemre meg még azt mondták, hogy nem érdemes!
Egy öreg bácsi a kocsmában ül, és iszik a barátjával.
Egyszer csak megszólal:
– Te, Józsi, emlékszel még a régi időkre, mikor még fiatalok voltunk?
– Persze, emlékszem!
– Hát persze, és hová lett az ifjúság?
– Hát elment az élet, Gábor!
– De hát miért nem hívtál soha sörözésre?
– Mert nem akartam, hogy belesülj az ivásba!
– Hát, ezért meg kellett volna barátkozni!
Erre a Józsi csak nevet:
– De most már késő, mert a barátságunk nem tartozik alá egy dolognak!
Egy sokat látott taxi sofőr mesél a klienseinek az élményeiről.
– Tudjátok, nekem már ezer és egy ügyfelem volt.
Az egyik azt mondta:
– Ne is mondja, mennyire nehéz megszokni az utakat!
A sofőr csak bólintott:
– Hát, elmondhatom:
a legtöbb célom most már biztos dolog!
Az egyik ügyfél odafigyel:
– Szóval ha nem rekedt egy utcában?
– Hát persze!
Vártam a pirossal a kiutat, de sosem érkezett meg!
Egy másik utas jóindulatúan mondta:
– Ez azt hiszem, elég nagy fricska!
– Hát, a taxi bérlet elég, de ahhoz, hogy senki ne sérüljön!
A kisgyerekek az oviban arról beszélgetnek, hogy mit akarnak felnőttként csinálni.
Az egyik kislány mondja:
– Én tűzoltó szeretnék lenni!
A kisfiú nevet:
– Látom!
Én orvos!
A kislány viszont azt mondja:
– De a felnőtt, mikor megy tűzoltó?
– Hát, vagy sosem!
A másik gyerek ezen elgondolkodik:
– Akkor mit csinál?
– Hát, ez a baj, játszik és elfelejti!
A kislány szomorúan mondja:
– Akkor menjünk együtt, mert van könyvem tűzoltós témáról!
Erre a fiúk felcsillannak:
– De hát az csak mesebeli, igaz?
