Egy öreg néni bemegy a boltba, és mondja a boltvezetőnek:
– Tiszteletem, kérek szépen egy kiló húst!
– Milyen húst szeretne?
– Azt tudja, drága kisunokám, nem tudom, de mazsolát szeretnék, de ha lehet, azt hússal.
A boltvezető kicsit zavarban van, de végül válaszol:
– Hát, néni, mazsolát nem tudok húst készíteni.
– Azt tudja, kisunokám, de ha leszámozzák nekem, az a legfontosabb!
Kérem, csak legyen!
A boltvezető majdnem elröhögi magát, de látja, hogy az öreg néni komolyan kérdezi.
– Jól van, néni, akkor hozok egy kis húst, lehet, hogy nem mazsolázhat, de remélem, így is ízleni fog!
A néni megkönnyebbülten bólint, és csak annyit mond:
– Köszönöm, kisunokám, hiszen nem egy ünnepi vacsora készül itt, hanem egy kis jóllakás!
Egy ember bemegy a boltba, és azt mondja a pénztárosnak:
– Kérek szépen egy doboz Amoxicillin-t.
A pénztáros felnéz, és azt mondja:
– De hát ez gyógyszer!
– Igen, tudom, de szívesen megvenném!
– De ez orvosi rendelvényhez kötött!
– Akkor adjon egy papírt!
A pénztáros zavarban van, és próbálja elmagyarázni:
– Kérem, nem adhatok papírt, amíg meg nem gyógyítom!
– Hát ez egy szép logika, de én megkapom a gyógyszert, vagy sem?
Két barát sétál az erdőben, amikor hirtelen találkoznak egy medvével.
Az egyik barát pánikba esik, és elkezd futni.
A másik csak áll, és nézi a medvét.
– Te nem félsz?
– kérdezi az első.
– Dehogy, nincs mitől!
– Hát, én inkább menekülnék, mint nézném a medvét!
– Hidd el, csak el kell hinned, hogy gyorsabb vagy, mint a medve!
– Szerinted ez működik?
– Igen, csak mondj magadnak egy mantrát:
„Gyorsabb vagyok, mint a medve!
”
Az első barát elindul, és közben hallja, ahogy a másik ezt mondogatja:
– Gyorsabb vagyok!
Gyorsabb vagyok!
Erre az első visszafordul:
– Mégis minek, hiszen engem egyedül fog megenni!
Egy ovis kérdezi a tanítónénit:
– Tanító néni, a delfin az hal vagy emlős?
A tanítónéni elgondolkodik, majd válaszol:
– Mivel emlős, ezért a vízben él, de nem hal.
A gyerek elkezd büszkén mesélni a szüleinek:
– Most már tudom, hogy a delfin emlős!
A szülők kérdezik:
– És miért?
– Mert a tanítónéni mondta!
Erre az apuka felnevet, és mondja:
– Hát, a tanítónénik mindig igazat mondanak!
De azóta is rajta van a tévén, ahogy a delfin letartóztatja a halakat.
Egy matróz mesél a barátainak:
– Tudjátok, a tengerész élet bonyolult!
Az egyik barát belepillant a poharába:
– Miért, miért, miért?
– Mert állandóan váltogatok hajókat!
A másik kérdezi:
– De a tengeren élsz, az nem akkora dolog?
– Dehogy, rájöttem, hogy egyesek mindig különböző hajókban utaznak.
A harmadik barát felcasan:
– Nálad ez hogy működik?
– Egyszer otthon ültem, és elhatároztam, hogy eveszek egy kis iskolahajót!
Egy hét után megtanultam, hogy az „iskola” nem csupán egy térkép!
Két szőke szóba elegyedik az utcán:
– Te figyelj, tudod, mi a különbség a kék és a piros kabát között?
– Ááá, fogalmam sincs, de elmondom, ha megtudom!
Eltelik egy hónap, és újra találkoznak:
– Na, jutottál valamire?
– Hát, nem, de nézd, nekem még a kabátom is kék!
– Hát ezt nem tudom, de jövőre majd kékre cserélem a cuccaimat!
– Az jó, a piros nem áll jól neked!
A szőke végül felkiált:
– De nem is az a kérdés, hidd el, én csak a barnákat szeretem!
A másik nevet, és úgy véli, a legjobb kabátnak a kék a leginkább!
A professzor bemutat egy új kutatási módszert, amely segít a diákjainak jobban megérteni az anyagot.
– A legújabb módszerünkkel a matematika könnyebb lesz!
Egy diák megkérdezi:
– Hogyan?
– A szinkronizált tanítással!
Mindenki elgondolkodik, míg a tanár folytatja:
– Például, ha egyszerre mondjuk ki egy tételt, lehet, hogy jobban rögzül!
A diák egy másik kérdést hoz fel:
– András, esetleg neked is didaktikailag el kellene magyarázni, hogy a szinkronhoz lehetne tapasztalat!
Mindenki nevet, a tanár meg megerősíti, hogy a zene és a matematika bonyolultak, de az alkalmazásuk egyszerű!
Egy vénasszony a boltban a pultnál áll:
– Kérek egy diós bejglit, de nem kérem felvágva!
A pénztáros meglepődik:
– Miért nem?
– Mert nekem mindig is a Whole benne sokkal jobban ízlik!
A pénztáros nem értette, de kiszolgálta.
Egy hét múlva a néni újra megjelenik:
– Szóval tegnap jöttem be, és képzeld el, a diós bejglit már megkóstoltam!
– És?
Miként?
– Szóval most már nem kellene felvágniuk, mert a Whole-ba csak kerekeken evett?
A pénztáros végre rájön, hogy a néni megint lehúzta őt!
Két ember ül a buszon, amikor az egyik megkérdezi a másikat:
– Te tudod, hol van Narnia?
– Persze, a mesebeli világ!
– De én soha nem találkoztam vele!
– Hát tegyél el egy könyvet!
Erre a másik válaszol:
– De megtanultam, hogy nem vagyok elég bátor; ők mindent elmondanak, de sosem jöttem el!
A másik infúziós türelmetlenül válaszol:
– Hát, ha tudnád, kitűnő kezed van, az útikönyvek nem segítenek, de hidd el, az élet mese – mindenki azt keresi, amit túlságosan magától elszokott!
