Egy öreg néni betér a patikába, és mondja a gyógyszerésznek:
– Kérem szépen, adjon nekem valami jó gyógyszert, mert nagyon rosszul érzem magam.
A gyógyszerész megkérdezi:
– Mi a baja, asszonyom?
– Hát, nem tudom pontosan.
Azt tudom, hogy nem jó, ha a lábam remeg, a kezem is, nem tudok aludni, az étvágyam is elfogyott, és még a nagymamám is megmondta, hogy csak az emberek miatt.
A gyógyszerész gondolkodik, majd azt mondja:
– Talán egy jó vitamin-kúra segítene.
– Hát, azt nem tudom, de nem szeretnék sokat költeni, mert a macskámnak is venni kell majd ennivalót.
A gyógyszerész próbálja megnyugtatni:
– Asszonyom, nem kell sokat költeni, ez mindössze pár ezer forintba kerül.
– Akkor inkább az unokámnak veszek tőle croissant-t, olyan éhes, mint a farkas.
A gyógyszerész a végén csak annyit mond:
– Hát, ha így van, inkább kár gyógyszerért jönni, vigye el a croissant-t, az megoldja a problémát!
Egyszer egy tanár a matematikát tanította a diákjainak.
A diákok között akadt egy különc, aki mindig rátenyerelt a kérdésekre.
Egyszer a tanár meglepetésből felteszi a kérdést:
– Mi 25 plusz 25?
A diák rögtön rámondja:
– Hatvannyolc!
A tanár csak néz, de nem reagál.
A gyerek pedig folytatja:
– Persze, mert a percekben gondolkodtam, míg a másodpercekben!
Mindenki nevett, a tanár megrázta a fejét, és azt mondta:
– Na, akkor ezek után vajon mi lesz az, ha a tizennégyet visszaosztjuk a négybe?
A diák:
– Friss levegő!
Hiszen az egyetlen dolog, amit elérhetek vele!
Az öreg bácsi bemegy a kocsmába.
Megy a pultoshoz, és megkérdezi:
– Mondja, fiatalember, van itt egy kis pálinka?
A pultos csak annyit válaszol:
– Van, de csak a jó, drága borok.
Az öreg bácsi megadóan válaszol:
– Kár, akkor egy üveg víz is megteszi.
S végül az öreg a víz mellett döntött.
Amikor elkérte a számlát, látta, hogy hat forintot kér a vízért.
– De hiszen ez drága!
– mondta felháborodva.
A pultos ezt felelte:
– Na jó, de az üveg is benne van ám!
Két barát beszélget a kórház előtt.
Az egyik így szól:
– Te, hallottad?
A szomszéd lány megint megműtötték az orrával.
A másik:
– Mit akar az orrával?
Végiggyógyítja magát?
Az első:
– Igen, de biztosan nem rontja el a jövőjét!
A falu szélén a kocsmában összegyűlik mindenki.
Beszélgetnek, isznak, majd a pultnál egykedvűen odavetődik egy öreg bácsi.
– Mi a baj?
– kérdezi egyikük.
– A lábam remeg!
– mondja az öreg.
– Miért nem mentél orvoshoz?
– Én azt nem mondom el!
– Akkor találunk rá valami megoldást.
– Persze, ha valaki vagyunk!
– Adjatok neki piát, az mindenre megoldás!
– Amíg el nem alszom, tudom, hogy ott a helyem!
Őszinte beszélgetés a család körében.
Az unoka megkérdezi a nagymamáját:
– Nagyi, miért vagy mindig olyan búbánatos?
– Mert már nem tudok piros körtét venni!
– feleli a néni.
Az unoka érdeklődni kezd:
– De miért van ez így?
– Mert a kiskertedben már nem termett ki annyira!
– Mondja, és megpróbál nevetni a felnőttek közt.
Két férfi beszélget a parkban.
Az egyik kérdezi a másikat:
– Te, miért nem hívod a feleségedet?
Miért nem mondod el neki, hogy szereted?
– Hát, azért nem, mert csak azt fogja mondani, hogy már nem érdekel!
– válaszolja a másik.
Erre az első barát:
– De miért nem próbálod meg?
Talán elképzelhető, hogy megleped őt!
– Na, jó!
Holnap megpróbálom!
Másnap ismét találkoznak.
– Hát, mi lett?
Megdöbbentette a feleséged?
– Nem, ő is azt mondta, hogy már nem érdekel!
Az öreg néni bemegy a boltba.
Odamegy a pénztároshoz és megkérdezi:
– Jó napot, kisasszony!
Mennyibe kerül a kenyér?
A pénztáros válaszol:
– �-tven forint.
– Hú, az sok!
Most kell kenyeret venni?
A pénztáros csak bólint.
– Jól van, akkor kérlek, adj egy borsót is!
A pénztáros elgondolkodik, majd mondja:
– Asszonyom, borsót már nem árulunk.
– Akkor azt nem kérem!
– feleli az öreg néni.
Két öreg barát beszélget a padon.
Az egyik így szól:
– Te, te emlékszel még a régi időkre, amikor a világ más volt?
– Ja, persze!
Akkor a nők nem cigiztek, és a férfiak nem ittak!
– válaszolt a barát.
Az idősebbik elmosolyodik:
– Igen, _most_ már mindenki csinálhat, amit akar, csak hát a saját álmunkba kellene belemenni!
A tanár a diákjainak előadást tart.
Kérdést tesz fel:
– Gyerekek, ki tudja, mi a felnőttkor?
A Szandi, a legügyesebb diák, felnyomja a kezét és szépen válaszol:
– Az, amikor a gyerekek egyre csak a szüleiket hallgatják, és már nemet mondanak a kedvenc mesehőseikre, a mesék másossá váltak, és minden szép kívánságra gyanakvósan néznek.
A tanár mosolyog, majd azt mondja:
– Jól van, Szandi!
De most már kövesd a felnőtteket, és nézd meg, mit mondanak!
