Egy öreg néni látogatást tesz a fiánál, akit nagyon régóta nem látott.
Az unokája is ott van, akit szintén nehezen ismer fel.
Az öreg néni nagy örömmel fogadja a fiát, majd megöleli az unokáját is.
Kérdi tőle:
– Te ki vagy, kisunokám?
– Én vagyok a Marika, nagymama!
– feleli az unoka.
– Hát, te aztán megváltoztál!
Régen nem így néztél ki!
– válaszolja a néni.
– De nagymama, hiszen még csak most születtem!
– jön a válasz.
– Na, azt nem mondod, hogy olyan sokáig éltem?
Az öreg mérnök és a sör
Egy öreg mérnök, aki egész életét a vízépítésnek szentelte, nyugdíjazás után elhatározza, hogy megkóstolja a világ különböző söreit.
Elutazik hát egy sörfesztiválra, ahol mindenféle söröket minta.
Ráakad egy különös italra, aminek az a neve, hogy „varázsital”.
Kérdőn néz a pultosra, aki csak annyit mond:
– Ha ezt megiszod, visszanyered a fiatalságodat!
Az öreg mérnök nem tétovázik, megissza az italt, és valóban, fiatalnak érzi magát.
Másnap reggel pedig elhatározza, hogy felkeresi az iskoláját, ahol diák volt.
Belép a terembe, és megpillantja a tanárát, aki ismeri még.
– Tanár úr, visszajöttem a múltból!
– mondja.
A tanár elmosolyodik:
– Minek?
Jobb lenne, ha inkább a jövőbe menne!
A telefonáló öreg néni
Egy öreg néni megelégeli a magányt, és elhatározza, hogy felhív valakit.
Megfogja a telefont, és bepötyögi a számot.
A másik végén egy fiatal srác veszi fel:
– Helló!
– Szia, kisfiam!
Mondd, hány óra van?
– kérdezi az öreg néni.
– Hát, nagymama, épp egy!
– feleli a srác.
– Köszi, kisfiam!
Azóta már idősebb lettem, de nem akartam egész nap csak ülni az időm mellett!
– mondja az öreg néni, majd leteszi a telefont.
A tanár és a diszlexiás gyerek
A tanár a diszlexiás gyerekével tart foglalkozást.
A gyerek megpróbálja leírni a nevét, de állandóan hibázik.
A tanár türelmesen nézi, majd megkérdezi:
– Miért írod el mindig a nevedet, fiam?
– Tanár úr, mert az én nevem is szükségletek kérdése!
– válaszolja a gyerek.
– Na de mit jelent ez?
– kérdezi a tanár.
– Azt, hogy az én nevem is, mint a maguké, csak el van írva!
Az öreg postás
A faluban van egy öreg postás, aki már évtizedek óta szolgálja a közösséget, de az évek során már nem nagyon hall.
Egy nap a főnöke rákérdez, hogy mindent rendben van-e:
– Te, postás, miért nem hozod már a levelet időben?
– Hát, tudja főnök, a fülembe nem fuvaroznak kézbesítési időt!
– feleli az öreg.
– Akkor kellene kicserélni a fülét!
– mondja a főnök.
– Kicsodát, főnök, a fülömet?
Inkább a bringát!
A szomszéd macskája
Két szomszéd beszélget az udvaron, amikor az egyik megszólal:
– Figyelj, te tudod, hogy a szomszéd macskája elment a hídon?
– dehogy!
– mondja a másik.
– De bizony, én láttam!
– feleli az első.
– Na de visszajön, nem?
– Hát, ha hídon ment, reméljük!
De ha a folyón, akkor csak a híd alatt!
A kisfiú és a horgászat
Egy kisfiú horgászni megy apjával a tóra.
Unatkozik a horgászat közben, ezért apja megkérdezi:
– Mi a baj, fiam?
– Hát, apa, nekem unalmas ez a horgászás.
– De hát nézd, milyen szép a tó!
– próbálja csitítani az apja.
– Igen, de itt nem történik semmi.
– Nos, tavaly se történt, akkor is itt voltunk!
– Honnan tudod?
– kérdezi hitetlenkedve a fiú.
– Mert a halakat tavaly is kifogtam!
A lélek és a test
Két barát beszélget egy kávézóban.
Az egyik mondja a másiknak:
– Tudod, én elszántam magam, és elkezdtem futni, hogy jobban nézzek ki!
– Jó döntés!
Tehát már csak a lélek hiányzik, és teljes leszel!
– feleli a másik.
– Mire a lélek jön, addigra az izmok is tűnnek el, nem gondolod?
A régi film
Egy öreg néni filmet néz, és minden egyes jelenetet komolyan vesz.
Mikor a hős a veszélyben lévő hölgyet menti, a néni hangosan mondogatja:
– Ne menj oda, fiam!
Az nem jó ötlet!
De a férfi persze nem hallja.
A film végén, amikor minden jól alakul, a néni így szól:
– Még örül, hogy nem hallott!
A gyümölcsárus
A gyümölcsárus a piacon ül, és kiabálja:
– Friss gyümölcs, ízletes és édes!
Erre odajön egy úr, és kérdezi:
– Mit ajánlana?
– Hát, ha igazi íz élményre vágyik, akkor vegyen almát!
– mondja az árus.
Az úr válaszol:
– De nem szeretem az almát!
– Akkor mit kínálhatok?
– kérdezi az árus.
– Körtét!
– válaszolja az úr.
– De körtém sincs!
– válaszolja az árus.
– Na, hát miért beszél itt a szájával, ha nem is tudja, mit árul?
