Egy öregember a faluban üldögélt az udvarán, és éppen elmesélte a történetét a szomszéd gyerekeknek.
„Tudjátok, gyerekek, amikor fiatal voltam, soha semmitől sem féltem!
” – kezdte nagyot sóhajtva.
„Egy nap az erdőben sétáltam, amikor egy nagy, ordító medvével találkoztam.
A szemei vörösen villogtak, a karmait villantotta rám.
Persze, én kölyökkoromban még erősebb voltam, mint ma,” mondta a bácsi, kicsit elgondolkodva a saját bátorságán.
„Aztán annyira megijesztettem a medvét a kiáltásommal és az óriási botommal, hogy fejvesztve menekült!
” – dicsekedett az öregember.
A gyerekek tágra nyílt szemmel hallgatták a történetet, amikor az egyik közülük megszólalt:
„És mi lett a bottal?”
Az öregember elmosolyodott:
„Nos, fiú, a bot a segédeszközöm lett, amióta elestem és eltört a bokám.”
Ezen mindenki nevetett, és az öregember is, mert tudta, hogy a valóság sokszor vidámabb, mint a kitalált történetek.
Miért nem lehet az oroszlánnak titkársága az erdőben?
Mert mindig kiderül az oroszlán szándéka:
minden titkok kitudódnak!
Hogyan hívják az okos tyúkot?
Találékony toj-glóbusz!
Miért nem nevet a kávé?
Mert akkor kiröccsenne az összes poén!
Hogyan hívják a medvét esőben sapkával?
Csapott medve!
Mit csinál a repülő szakács a konyhában?
Bulizik és repülő ételeket készít!
Mit mond a kis hangya Pesten, amikor összefut a barátaival?
“Utána és megírom a blogomban AntBudapest!
”
Miért vitázik az óra?
Mert folyton az időhúzástól tart!
Miért nem játszik a zenész vízi zenét?
Mert elsüllyedne a hangszer!
Mi lesz a macska amikor prédikál?
Miaulógus!
Miért hoznak az űrhajósok csak one-way jegyet a Holdra?
Mert visszafelé már nincs szükség a jegyre:
a gravitáció haza húzza őket!
