Egy öregember ment a gyógyszertárba, és kérte a gyógyszerészt, hogy adjon neki valami gyógyszert, ami segít neki a memóriáján javítani.
A gyógyszerész először megpróbálta a szokásos tanácsokat adni:
sok mozgás, egészséges táplálkozás, stb.
De az öreg azt mondta, ő már mindent megpróbált, amit a szakirodalomban olvasott.
A gyógyszerész végül azt mondta, hogy van egy új gyógyszer, ami nagyon jó a memóriára, de drága.
Az öregember azonnal kérte, hogy adja neki, jöjjön, ami jöhet.
Egy hónap múlva az öreg visszajött a gyógyszertárba, és megkérdezte a gyógyszerészt, hogy elfelejtette-e már, mire volt neki az a gyógyszer.
A gyógyszerész nevetett, és azt mondta:
„Hát, ha elfelejtette, akkor biztosan hatott!
”
Az óriás
Egy faluban élt egy óriás, aki nagyon barátságos volt.
A gyerekek imádták, mert mindig mesélt nekik.
Egy nap kérdezi tőle az egyik kisfiú:
– Miért vagy te ekkora?
Az óriás elmosolyodik és azt mondja:
– Mert amikor kicsi voltam, sokat ettem!
– Hát akkor én is akarok óriás lenni!
– mondja a fiú.
Az óriás azt feleli:
– Ezt meg tudod csinálni, csak éppen nem mindegy, mit eszel.
Az örök barátság
Két barát, Pista és Jani mikor fiatalok voltak, mindent együtt csináltak.
Évekkel később összefutnak egy kávézóban.
Jani meséli, hogy elvált, és most szingli, míg Pista boldog házasságban él.
– Figyelj Jani, egy dolgot megmondok!
Ha válás után nem tudsz előre lépni, akkor kezdj új életet!
– mondja Pista.
Jani mosolyogva válaszol:
– Előre lépni?
Az nagyon jó, de ha nekem új élet kellene, a múltat élvezem!
A lúdtalpas lány
Egy lúdtalpas lány bement a boltba, és kérte a cipőárust, hogy találjon neki egy jó cipőt.
Az árus nézegette, próbálgatta nekik az elképzeléseket, de a lány összes cipőt elutasított:
– Mindegyik nyom!
Végül az árus azt mondja:
– Na jól van, mi lenne, ha készíteni tudnánk neked egy különleges cipőt?
A lány boldogan válaszolja:
– Oh, az fantasztikus lenne!
De csak annyira legyen lúdtalpas, mint én!
A nagypapa bölcsességei
Egy kisfiú kérdezi a nagypapáját:
– Papa, mit csináltál fiatal korodban?
A nagypapa mosolyog és azt mondja:
– Hát, kisunokám, főként pihengettem.
A kisfiú csodálkozva néz rá:
– Pihenni?
Tehát nem voltak kalandjaid?
Erre a nagypapa azt válaszolja:
– Oh, dehogy, kisfiam!
Minél kisebb voltam, annál több kalandom volt!
Csak pihenni sose tudtam!
A bérlet
A fővárosban él egy öreg bácsi, aki mindig elfelejti megvenni a bérletét.
Egy nap elhatározza, hogy nem fog tovább várni, és megveszi.
A pénztáros azt mondja neki:
– 10 ezer forintba kerül, bácsi.
Az öreg kicsit húzza a száját:
– Hát, tudja, én inkább nem vennék, inkább cipelek a buszon.
A pénztáros nevet, és azt mondja:
– De bácsi, az neked sokkal drágább!
– Hát, ha annyira drága, akkor inkább maradok a bérletnél!
A lánya kertje
Egy öregasszony régóta kertészkedett, és nagyon büszke volt a szép virágaira.
Az unokája egyszer azt kérdezi tőle:
– Nagyi, miért van ez a sok virág nálad?
Az öregasszony kicsit elgondolkodik, majd azt mondja:
– Mert mindegyik virágom más színű, más illatú, és mind más mesét mond el!
Az unoka ránéz, és azt válaszolja:
– Akkor nekem inkább mesélj, nagyi!
A különleges állat
Egy faluban sokáig ment a pletyka, hogy az öreg néni egy különleges állatot tart.
Az emberek találgatták, hogy miféle lény lehet az, és nem sokkal később elhatározta a falu ifjúsága, hogy kiszabadítják.
Mikor végre bementek a néni udvarára, a néni megmutatta nekik a „különlegeset”:
Ez egy sima, öreg kakas volt, akit sokkal jobban tiszteltek, mint bármelyik fiatal énekest!
Az ifjak elnézést kértek, a néni csak mosolygott:
– Hát, azt mondtam, hogy különleges, nem?
A kávézó
Egy fiatal pár ül egy kávézóban, és a fiú rendel:
– Kérek egy kávét, legyen jó forró!
A pincér mosolyogva válaszol:
– �-sszebarátkoztunk az idénnyel, nem?
Kérdezett vissza:
– Hogy érted ezt?
Mire a pincér:
– Hát, ha jó forrott, csak úgy tudod inni, ha nem ütközöl bele senkibe!
A szomszéd
Két szomszéd beszélget.
Az egyik panaszkodik, hogy a felesége állandóan a virágokat locsolja, és neki ez már nagyon idegesítő.
A másik megnyugtatja:
– Ne aggódj, az a fontos, hogy boldog legyen!
Erre az első szomszéd azt mondja:
– Persze, de már az is megy el a virágok locsolásába, hogy sosem látom a szomszéd lánya mosolyát!
