Egyszer a románok nagy ásatásba kezdtek, hogy hátha találnak valamit, ami igazolja, hogy ők már a római-korban is ott voltak.
A szorgos munka meghozta gyümölcsét, találtak egy régi nagy kőtáblát a következő felirattal:
“Ave Cezar Vavan”
Megörülnek, hiszen kezükben a bizonyíték, így már nem érheti szó a ház elejét, csak a “vavan” szót nem értik, de a többi egyértelműen igazolja, hogy római-kori.
De a hiányzó részt majd a tudósok kitalálják, addig is a bukaresti nemzeti múzeumban a helye.
Jöttek is a látogatók, ám egyszer csak a sokaság arra figyel fel, hogy egy székely paraszt iszonyatosan röhög.
Oda is súgja neki a múzeumőr:
– No, te székely!
Ne nevess ilyen hangosan, mert elvisz a Sekuritate.
De a székely csak nevet, és nem bírja abbahagyni.
Be is viszik kihallgatásra és kérdezik, min nevet ennyire.
– Hát, csak azon – mondja a székely – hogy nem az van oda írva “Ave Cezar Vavan”, hanem az, hogy “A Véce Zárva Van”.
Vicc: Trianonban tárgyalnak az országok további sorsáról a világháború után
A tárgyalás közepén jelentkezik a magyar küldött, hogy szólni kíván.
– Én csak azt szeretném mondani, hogy mikor mi idejöttünk a Kárpát-medencébe, az éjszaka ellopták a románok a lovainkat.
A többiek nem igazán értik, kérdi az elnök, szeretné-e a magyar ha a hozzászólását jegyzőkönyvbe vennék-e.
– Á nem, nem kell.
Csak úgy mondtam…
A tárgyalás folytatódik, megint szólni kíván a magyar:
– Én csak azt szeretném mondani, hogy mikor mi idejöttünk a Kárpát-medencébe, az éjszaka ellopták a románok a lovainkat.
Megint kérdik, jegyzőkönyvbe akarja-e vetetni?
Mondja:
– Nem kell, csak úgy mondtam…
A tárgyalás folytatódik, a magyar megint szólásra kér engedélyt:
– Én csak azt szeretném mondani, hogy mikor mi idejöttünk a Kárpát-medencébe, az éjszaka ellopták a románok a lovainkat.
A román küldöttnek már vörös a feje!
Üvöltve kifakad:
– De hiszen akkor mi még itt sem voltunk!
Mire a magyar:
– Na, ezt vegyék jegyzőkönyvbe…
