Egyszer egy idős néni bement a boltba, és megkérdezte a boltos bácsit:
– Mondja, kérem, van önöknél pálmaolaj?
A boltos nézte, nézte, majd mondta,
– Sajnos nincsen, de van napraforgóolaj.
A néni erre válaszolt:
– Hát azt nem értem, az nem is pálma!
A boltos csak legyintett, és kérdezte,
– Hát nem tudom, néni, mit csináljak.
Erre a néni:
– Semmit, csak mondom, hogy a pálmaolaj nem napraforgó.
A boltos egy kicsit elgondolkodott, majd mondta:
– Milyen jó, hogy ezt mondja, mert gondoltam eddig, hogy napraforgón nől!
A néni csak elmosolyodott, és kisétált.
Másnap ugyanabban az időben megint jött, és megint megkérdezte:
– Mondja, kérem, van önöknél pálmaolaj?
A boltos megint elmondta, hogy sajnos nincsen, és a néni meglepődve válaszolta:
– Hát, akkor minek jön minden nap?
Erre a boltos:
– Hát, magának van pálmaolaja, de napraforgóval bánik!
Melyik az a tavaszi virág, ami állandóan keresi a boldogságot?
Mire a másik:
– Nem tudom, de már régóta nem találja, mert mindig csak az őszirózsát öleli.
Azt hallottad, hogy a kislány megkérdezte az apukáját, miért van az, hogy a nap mindig süt?
Az apuka gondolkodott egy kicsit, majd így felelt:
– Mert a nap a világ fénye, szíve, és fényes boldogsága!
A kislány erre csak annyit mondott:
– Na de apu, ha a nap ennyire boldog, akkor miért nem mosolyog?
Vidéken egy öreg bácsi ül a kocsmában, és mesél a barátainak a tavalyi földieperterméséről.
– Hát, amikor tavasszal ültettük, akkor minden szép volt!
– mondta.
De ahogy teltek a hónapok, csak nem akart megérni.
Végül, amikor már majdnem készen volt, a futár beírt a telefonomba, hogy jön az eső!
A barátai megkérdezték:
– Na és mit csináltál?
– Hát mit csináltam volna?
Bekapcsoltam a zöldségek és a gyümölcsök időjárásérzékelőjét, és sorra elkezdtem beszélni velük!
A tanár kérdezi a gyereket:
Mi a különbség az ember és az állat között?
A gyerek válaszol:
– Az állat nem menj a suliba, én meg meg fogok!
A tanár csak nevet:
– De egy állat is el tud menni a faluba!
A gyerek:
– Persze, de előző este még fát kell vágniuk, hogy legyen mivel tüzelniük.
Egyszer az öreg Duka bácsi elment a falu plébánosához, és megkérdezte tőle, miért is van neki mindig kék könyve.
A plébános mosolyogva mondta:
– Hát Duka bácsi, az azért van, mert mindig színekbe öltöztetem az életem emlékeit!
Duka bácsi még mindig nem értette:
– Szóval neked kék emléked van?
– Igen, Duka bácsi, de van piros, sárga…
Erre Duka bácsi megfogta a könyvet:
– Hát akkor gondolom, a zöld Nem leszek abban a könyvedben, mert sosem látlak tavaszként!
A rendőr megállít egy autóst, akinek átvert a lámpa.
– Sajnálom, de nem láttam a pirosat!
A rendőr:
– És az mi?
– Hát, az… az az a dolog, ami egy piros autóban ül, és bármikor képes elfogni az embert!
A rendőr értetlenül nézett:
– Nem így kérdeztem!
Erre az autós:
– Jaj, rendőr úr, most már igazán elég volt, hazudok egy piros lámpát.
Az öreg Károly bácsi bemegy a városba, és megnézi a híres hídat.
Már járja a bámészkodást, amikor egyszer csak odaér a hídhoz, és látja, hogy egy hölgy öntötte belőle a vizet.
Megkérdezi:
– De jól néz ki ez a híd, mondja csak, ez hány méter magas?
A hölgy:
– Hát úgy ezer méter lehet, de az úgy 500 méter feletti szélsőségekben!
Erre Károly bácsi kinézett a vízből:
– Hát akkor mióta tart ez a szép mély híd?
A kisfiú kérdezi az édesanyját:
Anyu, amikor én születtem, akkor te nem voltál itt, ugye?
Anyu átgondolta, majd válaszolt:
– Dehogyis nem, felnőttként már ott voltam.
Kisfiú:
– Hát akkor mégis miért nem hittél nekem?
Anyu (nevetve):
– Mert akkor még nem tudtad, hogy tudsz beszélni, és ez neked nagyon jól állt volna!
A kisbaba mikor elment a játszótérre, kérte anyukáját, hogy vegyen neki új játékot.
Anyu mosolyogva mondta:
– De kicsim, az nem állandóan van.
Baba:
– Aha, de van állandóan édesség, és az mindig ott van!
Anyu nevetett:
– Hát bizony, de a játékoknak nem ártana egy kis szünet!
