Egyszer Pistabá elmegy a falu szélén lévő kocsmába, és kér egy kupica pálinkát.
Miközben iszik, észreveszi, hogy a bárpult mögött a kocsmárosnak nagyon piszkos a keze.
Megkérdi tőle:
– Hát te meg mit csináltál a kezeiddel?
A kocsmáros válaszol:
– Atyaúristen, Pistabá, az erdőben fát vágtam, és a gyantás kéreg ráragadt a kezemre.
Pistabá megvonja a vállát és mondja:
– Hát ez semmi, a legutóbb mikor fát vágtam, az egész erdő rajtam söpört végig!
Pistabá és a német idézet
Pistabá a faluban hallja, hogy a tanító néni egy német idézetet mondott.
Másnap elmegy a városba, és az első dolga, hogy bemegy a boltba, ahol egy német könyvet kér.
A boltos megörül, és ad neki egyet.
Pistabá hazaviszi, és túrázik rajta.
Két hét múlva újra bemegy a boltba, és a boltos kérdezi:
– Na, Pistabá, sikerült elolvasni a könyvet?
– Persze!
– válaszolja Pistabá.
– De az a német mondat, amit keresek, még mindig nem jött elő!
A boltos nevetve mondja:
– Pistabá, ez egy szótár volt, nem könyv!
Pistabá a fogorvosnál
Pistabá elmegy a fogorvoshoz, mert fáj a foga.
A doktornő megvizsgálja, és közli:
– Pistabá, sajnos ki kell húzni a fogaidat!
Pistabá elgondolkodik, majd azt mondja:
– Annyira nem fájna, ha tudnám, hogy a helyükre nő majd újból!
A doktornő mosolyogva válaszol:
– Nos, Pistabá, ha a fogaid már felnőttek, nem fognak többet nőni!
Pistabá mindent megértett és egyre hangsúlyosabban kérte, hogy inkább maradjon a régi, mintsem újabb fájdalmakkal kelljen megküzdenie.
Pistabá a vízbe ugrik
Pistabá elmegy a strandra, és mikor meglátja a medencét, gondolja, hogy meg kellene ugrania a vízbe.
Mivel sosem tanult meg úszni, egy kicsit aggódik, de a bátorsága elhatalmasodik rajta.
Na, nekiugrik, és beugrik a medencébe.
Még meg is pörög, hogy vagány legyen, de a víz mélyebben van, mint gondolta.
Kikapálózik a vízből, levegőt kap, és kiabál:
– Ki küldte nekem ezt a vízmércét?
Én úszni nem tudok, de ez a víz meg feldobott!
A többiek nevetve mondják, hogy ez nem vízmérce, csak egy ugrálós vízi játék.
Pistabá és a munka
Pistabá elmegy a munkahelyére, ahol már egy ideje dolgozik egy nagyobb feladaton.
Mivel nem tudja befejezni az elvárt határidőre, a főnöke megkérdezi tőle:
– Pistabá, miért halogatod a munkát?
Pistabá meghúzza a vállát, és válaszol:
– Mert a projektmenedzser mindig azt mondja, hogy csak akkor dolgozom, ha fúj a szél!
A főnök megkérdezi:
– És most mit csinálsz?
Pistabá így válaszolt:
– Csak várom, hogy fújjon!
Pistabá kerékpáros túrája
Pistabá úgy dönt, hogy elmegy kicsit kerékpározni.
Csomagol a táskájába ennivalót, innivalót, és még a napernyőt is hozza.
Amikor elindul, minden rendben van, de ahogy szépen halad, meglát egy szép kanyont.
Gondolja, hogy lefényképezi.
Közben észreveszi, hogy a kerékpárja elkezdett lefulladni, majd folyton megállni.
Eldönti, hogy nem adja fel, és inkább tologatja a biciklit, minthogy hazamenjen.
Amikor végre hazaérkezik, a felesége rákérdez:
– Hogy sikerült a kerékpározás?
Pistabá azt feleli:
– Megjártuk a kanyont, de a bicikli nem tudott jönni, ezért hazavittem őt is a hátamra!
Pistabá a orvosnál
Egyszer Pistabá elmegy az orvoshoz, panaszolja, hogy mindig fáradt.
Az orvos megvizsgálja, és azt mondja:
– Pistabá, valószínű, hogy hiányzik a vitamin!
Pistabá erre azt mondja:
– Nem hiányzik nekem!
Az életem fáradt, csak mikor felnőttem, már nem volt szükségem az anyukám vitaminjaira.
Az orvos próbálja rávenni, de Pistabá addig is mással foglalkozik, ameddig megérkezik a segítség.
Mire végül meglátja az űrlapot, hogy alá kellene írnia, gondolja, hogy talán nem is kell világgá menni, mert úgyis becsukják a kórház ajtaját.
Pistabá és a konyhakert
Pistabá úgy dönt, hogy csinál egy kis konyhakertet az udvaron.
Sokat olvas arról, hogy mit és hogyan kellene ültetnie.
Elhasználja a fél bérét vetőmagokra és szerszámokra.
Begyűjt minden tapasztalatot az interneten, és elkezdi a munkát.
Egy hét elteltével, sok-sok munka után, büszkén nézi a kis növényeit.
Mikor azonban tavasz végén végre jön a szüret, tapasztalja, hogy egy róka mindent elrabolt az udvaráról.
Bosszúsan kiabálni kezd:
– Hát eleget olvastam arról, hogy ne hagyjak nyitva semmit, de úgy tűnik, hogy a róka is megtanulta ezt!
Pistabá és a vihar
Pistabá elindul a mezőre, amikor hirtelen vihar kerekedik.
Pár méter után úgy dönt, hogy inkább hazatér.
A felhők elkezdtek összecsapni, és a szél viharos erővel fújta a fát.
Mielőtt azonban hazaérne, rájön, hogy az erdő előtt álló híd máris el van árasztva.
Dühödten nézi a természet botrányát, mondja:
– Nem hiszem el, hogy régóta várok egy ilyet, és most egy büdös híd miatt nem tudok hazamenni!
