Feleségemmel ellátogattunk a mezőgazdasági kiállításra, s mindjárt az elején a tenyészbikák fogadtak bennünket.
Ahogy az első karámhoz értünk, egy tábla tudatta a lakójáról, hogy:
„EZ A BIKA A MÚLT ÉVBEN 50-SZER NEMZETT”
Feleségem játékosan a bordáim közé bökött, mosolygott és csak annyit mondott:
„… 50-szer a múlt évben, hallod?…”
Aztán a következő karámra már az volt kiírva, hogy :
„EZ A BIKA 150-SZER NEMZETT A MÚLT ÉVBEN”
A nejem egy egészségeset lökött rajtam, s csak annyit mondott, hogy:
„…Hmm, remek, ez több mint kétszer egy héten!
Tanulhatnál tőle!
”
A harmadik karámhoz érve, arra öles betűkkel volt kiírva:
„EZ A BIKA 360 ALKALOMMAL NEMZETT A MÚLT ÉVBEN”
Feleségem olyan tűzbe jött ettől, hogy a könyökével majd eltörte a bordáimat s átszellemült arccal rebegte:
„…minden áldott nap…!
Ettől már aztán IGAZÁN tanulhatnál!
”
Mire én bátorkodtam megjegyezni, hogy „Menj már oda és kérdezd meg tőle, hogy ez mindig ugyanazzal a régi jó öreg tehénnel történt-e?”
Ma már a kritikus állapoton túl vagyok, tudok pépeset enni, az orvosaim szerint a felépülés biztos jelei mutatkoznak rajtam.
