– Gratulálok, Szabó úr, az utóbbi három hétben nagyon sokat javult a memóriája.
– Elnézést, de nem Szabó vagyok, hanem Kovács.
– Na látja!
– Nézze bácsika – mondja az orvos – a maga korában már ideje lenne lemondani
a nemi életének legalább a feléről.
– Na de melyik feléről?
Ne gondoljak rá, vagy ne beszéljek róla?
– Doktor úr, azt hiszem új szemüvegre lenne szükségem!
– Az biztos, mert ez egy hentesüzlet!
– Ne feledje, Kovács úr, az alkohol az �-n legnagyobb ellensége!
– Semmi baj, doktor úr – mondja Kovács – én nem vagyok gyáva ember.
Az állatorvos lebetegszik, és elmegy a háziorvosához.
– Mi a panasza?
– kérdezi a doki.
– Nézze, én állatorvos vagyok.
Én úgy gyógyítom a betegeimet, hogy nem kérdezek tőlük semmit,
hiszen ők nem tudnak válaszolni.
Maga erre nem képes?
– Dehogynem – válaszolja az orvos kis gondolkodás után.
Szó nélkül megvizsgálja az állatorvost, majd átad neki egy receptet.
– Tessék, ezt váltsa be!
– És ez hatni fog?
– Persze.
Ha mégsem, akkor legfeljebb elaltatom.
Nem értettem mit mondott a doktor úr, elmehetek, vagy elmebeteg?
A páciens hálálkodva rázza az orvos kezét:
– Doktor úr, köszönöm!
Nem akarom pénzzel megsérteni,
de megígérhetem, a végrendeletemben mindent �-nre hagyok majd!
Erre az orvos:
– Ó, nagyon köszönöm!
Viszont kérem vissza a receptet, amit adtam.
Szeretnék egy kicsit módosítani rajta…
– Doktor úr, csak azért kerestem fel ismét,
hogy őszinte köszönetemet fejezzem ki önnek.
– Ne haragudjon, de nem emlékszem.
�-n páciens vagy az örökös?
– Ha eljön a feleségem az öreg kutyánkkal,
legyen szíves, adjon be neki egy injekciót,
amitől fájdalom nélkül kimúlik.
– Rendben, uram, de hazatalál egyedül a kutya?
Nagybeteg az öreg székely, haldoklik.
Hazarohan a hírre a fia, s kérdi:
– Apám, hívjak orvost?
– Nem fiam, mi itt falun természetes halállal szoktunk meghalni.
Súlyos beteghez hívják az orvost.
Miután megvizsgálta a beteget, azt mondja a családnak:
– Sajnálom, de itt már nem segít a tudomány…
– Tudjuk doktor úr, azért hívtuk önt.
– Nem tudom emlékszik-e rám doktor úr.
Tavaly voltam itt a reumámmal,
s akkor azt tetszett mondani, hogy kerüljem a nedves helyeket.
– Igen, ez nagyon fontos.
– Csak azt szeretném tudni, megfürödhetek-e már?
Bemegy Kissné a patikába.
– Patikus úr, olyan mérget kérek, amivel biztosan meg tudom ölni a férjemet.
– Na de asszonyom!
– képed el a patikus – én ilyet nem adhatok!
Kissné erre elővesz egy fényképet a táskájából,
amelyen a férje és a patikus úr felesége
félreérthetetlen helyzetben látható.
Mire a patikus:
– Hát azt nem mondta, hogy receptje is van!
