Pistabá a város főterén üldögél a padon, amikor megjelenik az unokája, aki nagyon büszke arra, hogy felvételt nyert az egyetemre.
Pistabá az unokáját nézi, és azt mondja:
– Hát, úgy tűnik, mindaz a sok tanulás megérte, ugye?
Az unokája bólint, és mesélni kezd a sok feltételről, vizsgáról.
Pistabá azt mondja:
– Nagyszerű, de elmondod-e, mi volt a legnehezebb dolog az egyetemi felvételin?
Az unokája elgondolkodik, majd válaszol:
– Hát, a matek volt a nehéz része.
Pistabá felderül, és megkérdezi:
– A matek?
Na, mesélj erről!
Az unokája folytatja:
– Igen, kellett tudni a másodfokú egyenletek megoldását és a deriválást is.
Pistabá erre csodálkozva néz:
– Deriválás?
Hát ez meg minek?
Unokája nevetve válaszol:
– Talán, mert ha nem tudjuk, mennyire csökken a gyümölcsök ára, akkor sose tudjuk, mikor éri meg vásárolni, nemde?
Pistabá bólogat, és azt mondja:
– Na, végre valami, amit én is megértek!
Pistabá és a horgász
Pistabá elmegy a tóhoz horgászni, és leül egy padra.
Egyszer csak egy horgász megérkezik, és látja, hogy Pistabá üres kézzel ül.
– Mit csinálsz itt, Pistabá?
– kérdi a horgász.
– Horgászom!
– feleli Pistabá.
– De miért üres a kezed?
– kérdezi a horgász.
Pistabá mosolyog, majd így válaszol:
– Mert a halak ma nagyon húzódoznak, de hamarosan elérkezik az idő, amikor beleugranak a horogra!
A horgászt egyáltalán nem zavarja Pistabá optimizmusa, és azt mondja:
– Hát, ha a halak nem ugranak be, maga legalább ne ugráljon!
Pistabá erre felel:
– Dehogy is ugrálok, hiszen nem szabad elijeszteni a halakat, csak türelemmel kell várni!
Pistabá az orvosnál
Pistabá elmegy az orvoshoz egy vizsgálatra.
Az orvos a naiv, de kedves öreg emberre néz, és kérdi:
– Nos, Pistabá, mi a panaszod?
Pistabá csak ennyit mond:
– Hát, doktor úr, egyszerűen túl sokat felejtek!
Az orvos erre megkérdezi:
– És hány éve jön ez?
Pistabá mereven néz, majd meglepődik:
– Jé, ezt elfelejtettem!
Az orvos elmosolyodik, és így válaszol:
– Ne aggódj, Pistabá, ez az öregedés természetes része!
Pistabá bólint:
– Igen, doktor úr, de néha olyan dolgot is elfelejtek, ami serdülőkoromban sem volt!
Az orvos kérdi:
– Milyet?
Pistabá elgondolkodik, és így mondja:
– Hát, például azt, hogy miért is jöttem ide!
Az új munka
Pistabá elhatározza, hogy új munkát keres.
Képzett mezőgazdasági munkás, de most a városban szeretne elhelyezkedni.
Elmegy egy állásinterjúra.
Az interjúztatók kérdezik:
– Pistabá, mivel érvelnéd, hogy miért vagy alkalmas erre a munkára?
Pistabá mosolyogva válaszol:
– Mert mindig szerettem a szántást, szóval a csapatmunkát is jól bírom, még ha néha meg is botlok!
Az interjúztató csodálkozva kérdezi:
– Megbotlasz?
Erre Pistabá csak nevet:
– Persze, de jól tudom, hogy a legjobban az dönt, akinek a legjobb a kreatív megoldása a hibák elkerülésére, nemde?
Az interjúztató zavarban van, és azt mondja:
– Akárhogy is, úgy tűnik, neked van egy különös látásmódod a dolgokra!
Pistabá és a bicikli
Pistabá már régóta álmodik egy új bicikliről, és végre összegyűjtött annyi pénzt, hogy megvehesse.
Bement a boltba, és elmondta az eladónak, mit keres.
Az eladó megmutatta neki a gyönyörű, fényes biciklit.
Pistabá boldogan kipróbálta, és úgy döntött, megveszi.
Kiérve a boltból már alig várta, hogy elinduljon vele.
Az első utján azonban nem volt elég óvatos:
a szomszéd macskája egyszer csak elé ugrott, és Pistabá megijedt, így a bicikli felborult.
A szomszéd nézett, és így kérdezte:
– Pistabá, tudod, hogy ő tényleg nem akarta bántani?
Pistabá felállt, lesöpörte a port a térdéről, és válaszolt:
– Tudom, de azt hiszem, mostantól mindig megnézem a gyümölcsöket, mielőtt elindulok!
Pistabá a szavazófülkében
Pistabá elmegy szavazni, mert fontosnak tartja, hogy kifejezze a véleményét.
Beáll a sorba, és amikor végre sorra kerül, belép a szavazófülkébe.
Előveszi a szavazólapot, és a szavazás végén csak áll egy helyben.
A szavazatszámláló megkérdi tőle:
– Pistabá, miért nem szavazol?
Pistabá zavarban van:
– Hát, nem tudom, mit válasszak… A számláló elgondolkodik, majd rávágtat:
– Hát, mondja el, mit szeretne inkább, és mi segítünk!
Pistabá mosolyogva mondja:
– Hát, azt szeretném, ha mindenki boldog lenne!
A számláló nevet, és mondja:
– Az nem a mi dolgunk, Pistabá, de válasszon legalább egy jelöltet.
Erre Pistabá lelkesedik:
– Azt hittem, hogy itt lehet például Béla bácsi, a régi jó szomszéd!
Pistabá a boltban
Pistabá bemegy a boltba, és ott találkozik egy ismerősével, aki azt mondja:
– Pistabá, jól nézel ki, mi a titkod?
Pistabá rávágja:
– Hát, minden reggel iszom egy pohár vizet mézzel!
Az ismerőse csodálkozva kérdi:
– A méz mit segít?
Pistabá nevetve feleli:
– Hát, tudod, a víz helyett a méz édesebbé teszi az életemet!
Az ismerős kicsit elgondolkodik, majd mondja:
– De tudod, Pistabá, a méz nem olcsó!
Pistabá csak legyint:
– Na, de ez a kis ár a boldogságért megéri, nemde?
Az ismerős bólogat, de Pistabá már el is ment a pult felé, hogy megnézze a méz árát.
Pistabá és a reklám
Pistabá nézi a televíziót, amikor észreveszi az új hirdetést a legújabb porszívóról.
A reklám tele van csodás állításokkal:
„Ez a porszívó eltünteti a legmakacsabb szennyeződéseket is!
” Pistabá elkéri a feleségét, hogy figyelje meg, milyen jól működik.
Pár nap múlva megkapják a csomagot.
Pistabá bekapcsolja a porszívót, és megnyomja a gombot.
A gép zúgva beindul, és pillanatokon belül eltünteti a szennyeződéseket a padlóról.
Pistabá csodálkozik:
– Na, hát ez tényleg csodás!
De a felesége megjegyzi:
– De Pistabá, nézd meg, mit hagyott ott:
a reklámban nem láttam azt a fénysugarat, ami itt maradt!
Pistabá elgondolkodik, majd komolyan mondja:
– Az is lehet, hogy csak azért nem láttátok, mert ott a tévében nem láttam, hogy miért nem volt fénysugár!
Pistabá a kertben
Pistabá a kertjét műveli, mikor egyszer csak megérkezik a szomszédja, és látva őt, így szól:
– Pistabá, mit szoktál ültetni?
Pistabá büszkén válaszol:
– Hát, a legfinomabb paradicsomot!
A szomszéd nevetve mondja:
– Miért nem termesztesz inkább dinnyét, az sokkal édesebb!
Pistabá kicsit elgondolkodik, de aztán mosolyogva mondja:
– Tudod, diadalmas dinnye még nem is billeghetett, míg én a paradicsomnál tartok!
A szomszéd kuncog egyet, és elmegy.
Pistabá visszatér a munkájához, amikor hirtelen észreveszi, hogy a dinnye magjaim közül az egyik már elkezdett kicsírázni.
Felkiált:
– Na, úgy tűnik, mégis valóra válik az ötletem!
