József bácsi, a nyugdíjas, ül a padon a kertben, nézegeti a szomszédok gyerekét, amint focizik.
Megszólítja a gyereket:
– Gyere ide, kisfiam, és mondj el egy verset nekem!
A gyerek megfúrja a vállát, de végül csak odamegy.
– József bácsi, nem tudok verset mondani.
– Hát, micsoda!
Csak el ne felejtsd, a vers az olyan, mint a foci:
a szavakkal kell bánni!
Erre a gyerek megvonja a vállát, elindulna.
József bácsi, nem hagyja:
– Na mindegy, ha nem tudsz verset, akkor mesélj valami érdekeset!
A gyerek gondolkodik, majd mosolyogva azt mondja:
– Tudom, József bácsi, mesélhetek a nyusziból, aki a legjobb focista lett!
József bácsi élvezettel hallgatja, ahogyan a gyerek elmeséli, hogy a nyuszi mindenkit legyőzött, és a végén még a medvét is megtréfálta.
Amikor a gyerek befejezi, József bácsi tapsol, azt mondja:
– Hát, kisfiam, ez tényleg érdekes volt!
De tudod, ha nem mondasz verset, akkor én is elkezdek foci mesélni!
Újérték számoló üzletember
Egy üzletember az új vállalkozására akarja legyártani a beszélő mérőórákat.
Kitalálja, hogy felvesz egy mérnököt, akivel elmondathat mindent a termékről.
Továbbá, felkér egy marketingest is, hogy később hogyan tudják elérni a közönséget.
Az első héten a mérnök minden reggel elmondja a terveit az üzletembernek.
Minden megbeszélésnél az üzletember csak annyit mond:
„Nagyszerű, folytasd.”
A második héten a marketinges is beindul, és minden reggel emailt küld:
„Ha fognak érdekelni a nézettségi adatok, ha fognak érdekelni a hirdetési lehetőségek, ha fognak érdekelni a szóképzési adatok, valószínűleg az emberek meg fogják venni a terméket.” Az üzletember ezt így kommentálja:
„Nagyszerű, folytasd.”
A harmadik héten nem bírt magával, és elment egy stand-up komédiás előadására.
Ott hallotta, hogy a közönséget meg lehet nyerni azzal, ha az emberek szórakozva tanulhatnak.
Hazafelé a buszon azt gondolta, hogy egy szó becsalogatná az embereket.
Mikor elmesélte a marketingesnek az ötletét, az megkérdezte:
„De miért is akarunk beszélő mérőórákat, ha az emberek csak tanulni szeretnek?”
Az üzletember megfogalmazta a leghatásosabb görög szót, amit ismer:
„Mert bajosan bíznak az időben!
”
Pincér és a vendég
A vendég bement egy étterembe, és kérdezte a pincért:
„Milyen különlegességet ajánlana ma?”
A pincér mosolyogva válaszolt:
„Jó estét kívánok, uram!
Ma ajánlom a friss halat, amelyet reggel fogtunk ki a tónál.”
A vendég elmosolyodott:
„Jó, de meg ugye csak nyersen?”
A pincér bólogatott:
„Igen, de ha megkérheti, főtt állapotban is szervírozhatjuk.”
A vendég kicsit meglepődött, de végül úgy döntött, hogy megkóstolja a halat.
Amikor megérkezett az étel, egy hatalmas tányér füstölgő hal volt a vendég előtt.
A pincér megkérdezte:
„Hogyan tetszik a hal, uram?”
A vendég azt mondta:
„Hát, igazán pompázatos, de megkérdezhetem, hogy miért füstöl?”
A pincér átszellemült arccal válaszolt:
„Mert a hal előzőleg megkérte:
‘Ne hagyd, hogy kiszáradjak!
’”
Politikai vita
Két politikus, kávézóban ülve, mély beszélgetésbe bonyolódtak.
Az egyik megkérdezi:
„Hogy lehet, hogy mindig nyerünk a választásokon?”
A másik rávágja:
„Hát ez nagyon egyszerű!
Mert a nép szereti a jobboldali politikát!
”
Ekkor az első politikus elgondolkodik, majd azt mondja:
„De mi van azokkal, akik nem értenek velünk egyet?”
A másik politikus elmosolyodik és azt mondja:
„Azokat is meg kell nyerni, méghozzá ígéretekkel!
”
Az első politikus továbbra is töpreng:
„De mit mondjunk nekik?!
”
A másik politikus csábítóan válaszol:
„Azt, hogy ’ha nyerünk, csak százalékolni kellene a fát, és akkor mindenki jól jár’!
”
A találkozó végén az első politikus észbe kap:
„Akkor tehát, ha nyerünk, nem csak a fát kell százalékolni, hanem a szavazatokat is!
”
Bölcs idős bácsi
Egy fiatalember odamegy a falusi bölcs bácsihoz, és megkérdezi tőle:
„Mit sportolj, öregem?”
A bácsi válaszol:
„Hát kisfiam, az úszást ajánlom.”
A fiatalember meglepődik:
„Úszást?
De hát sosem láttalak úszni!
”
A bácsi mosolyog:
„A víz nem az úszásra való.
Arra a medencék, meg a tenger valók.”
A fiú furcsállja a dolgot, de kíváncsian hallgat tovább.
„Tehát te, aki sosem láttál engem úszni, azt mondod, hogy úszásra kellene edzeni?”
A bácsi jól nevet és mondja:
„Igen, kisfiam, de a legfontosabb a szívvel való úszás!
”
A fiatalember elgondolkodik:
„Azért nem bánnám, ha tanítanál úszni!
”
A bácsi elmosolyodik:
„Először is ne feledkezz meg arról, hogy én arra úszom, hogy lélekben is erős legyél!
”
Az orvos és a páciens
Egy ember orvosi kivizsgálásra megy, mert fáj a lába.
Az orvos megvizsgálja és megkérdezi:
„Mikor kezdődött a fájdalom?”
A páciens azt válaszolja:
„A múlt hét szerdán, amikor végeztem a fűnyírással.”
Az orvos nem érti:
„De hát nem is fűnyírásra jött nekem!
Várj csak, ugye nem ugattál a fűnyíróval?”
A páciens dühösen válaszol:
„Dehogy!
Én csak fűtöttem!
”
Az orvos megkérdi:
„Maga hogy fűtött?”
A páciens megzavarodott arccal mondja:
„Hát, a fűnyíró nem vágta az irányt, és inkább fűtött!
”
Az orvos most már elneveti magát:
„Akkor most nézzük azt a fájós lábat!
”
A páciens szomorúan mondja:
„Ezért nem volt sok látnivaló, mert a fűnyíró ennyire fűtött!
”
Órán átlépve
Egy tanár megkérdezi a diákjait:
„Mit kell csinálni, ha késve érkeztek az órára?”
Az egyik diák megrántja a vállát:
„Berontani és elkérni a tanár szívességét?”
A tanár elmosolyodik:
„Hát ez nem biztos, hogy jó stratégia!
De mit kellene inkább tenni?”
A másik diák azt mondja:
„Belépni és bocsánatot kérni!
”
Tanár:
„Jól van, de ha ezután léptél be, mi történik?”
A diák magabiztosan válaszol:
„Akkor jöhet a felelősségvállalás!
”
A tanár nevetve mondja:
„Hát, kicsim, ezt megértem, de az órán átlépve nem csak a többi diákra, hanem ránk is ügyelni kell!
”
Példa a tanulmányozásra
Egy diák elhatározza, hogy intenzíven tanulmányozik a történelemből.
Elmegy az önkormányzathoz, ahol a tanár megkérdezi tőle:
„Miért nem tanulmányozod otthon?”
A diák visszavágja:
„Mert az otthon különböző, és a szülők nem gondolják, hogy a történelem fontos!
”
A tanár meglepődik:
„Miért nem akarnak szülők fontos dolgokról beszélni?”
A diák komolyan válaszol:
„Mert félnek, hogy az igazat is meg fogják tudni!
”
A tanár elmosolyodik:
„Akkor gondolj úgy a történelemre, mint a valóságra, amit mindketten tudtok!
”
A diák megértette:
„Akkor hányszor kell tanulmányozni?”
A tanár válaszolt:
„Mindig addig, amíg meg nem érted, hogy mit hová vezetett!
”
