Két nő beszélget a túlvilágon
Juci:
Szia, én Juci vagyok.Szilvi:
Én Szilvi.
Szia.
És… hogyan haltál meg?
Juci:
Megfagytam.Szilvi:
Jézusom, az szörnyen hangzik!
Juci:
Nem volt olyan tragikus, mint hangzik.
Először reszketett a testem, aztán egyszer csak elcsendesedtem, mintha álomba szenderültem volna.
Végül olyan nyugodt volt, hogy szinte élveztem.Szilvi:
Én… szívrohamot kaptam.
Gyanakodtam, hogy a férjem félrelép, úgyhogy korábban hazamentem, hogy rajtakapjam.
A dolgozószobában találtam rá — tévét nézett, egyedül.
Juci:
És mi történt ezután?Szilvi:
Teljes őrület lett.
Minden szegletet átkutattam a házban:
padlás, pince, minden szekrény, az ágyak közt is kukucskáltam.
Addig rohantam, toporzékoltam, míg egyszer csak összeestem.
Szívroham.
Vége.
Juci:
Basszus.
Ha legalább a fagyasztót is megnézted volna, lehet, most mindketten élünk — és vitatkoznánk a férjedről.
Ne feledd, a nevetés a legjobb gyógyszer, úgyhogy ezt mindenképpen küldd tovább valakinek, akinek a napját szeretnéd feldobni!
