Két régi barát ül a kocsmában, beszélgetnek az életről, amikor az egyik hirtelen megszólal:– Te, hallottad, hogy Mike meghalt tegnap?
A másik ledöbben, leteszi a sörét.– Mi?
Ne mondd már!
Mi történt vele?
– Hát, épp a házunk előtt autózott, amikor nem vette észre, hogy az út szélén parkol egy autó.
Telibe kapta, kirepült a szélvédőn, és fejjel repült be a mi hálószobánkba, egyenesen a csukott ablakon keresztül.
– Te jó ég!
Micsoda halál!
– hüledezik a másik.– Á, azt túlélte.
Kicsit véres volt, de kimászott az üvegszilánkok közül, és odakúszott a szekrényhez, hogy felhúzza magát a kilincsen.
Csakhogy a szekrény eldőlt, és rázuhant.
– Na, ezt már biztos nem élte túl!
– Dehogy nem!
Valahogy kimászott alóla, és kikúszott a folyosóra.
Ott megpróbált megkapaszkodni a korlátban, de az kitört, és Mike lezuhant a földszintre.
A korlát darabjai meg a fejére estek.
– Ez már tényleg a vég lehetett!
– Á, ugyan már!
Még mindig élt.
Kimászott a konyhába, ott megpróbált felállni a tűzhely mellett, de lerántott egy fazekat, és a forró víz a nyakába ömlött.
– Szegény ember…– De ezt is túlélte!
Aztán elkúszott a telefonig, hogy hívja a mentőket.
Csakhogy amint felemelte a kagylót, hanyatt esett, kirántotta a vezetéket a falból, és mivel csuromvizes volt, megrázta az áram.
– Na jó, ez már biztos halálos volt!
– Dehogyis!
Ezt is kibírta!
A másik döbbenten bámul:– Akkor hogy halt meg végül?!
A barát belekortyol a sörébe, vállat von, és nyugodtan felel:– Lelőttem.– Miért?!
– Haver… ha így folytatta volna tovább, akkor az egész házat szétveri!
