Móricka a nyugdíjasotthonban meglátja a nagymamáját, amint a kertben vidéki stílusban öltözve, lengő, virágos ruhában kaszálja a füvet.
Odamegy hozzá, és megkérdezi:
– Mama, miért kaszálod a füvet, mikor már nyugdíjas vagy?
A nagymama ránéz, és mosolyogva válaszol:
– Móricka, mert tudod, nem azért vagyunk nyugdíjasok, hogy lustálkodjunk, hanem hogy élvezzük az életet!
Az öreg és a kocsma
Az öregember belép a helyi kocsmába, és annyira izgatott, hogy a pultos már régóta ismeri, megkérdezi tőle:
– Hát te hogyhogy ma ilyen jókedvű vagy?
– Mert tegnap este találkoztam a régi barátaimmal, és rengeteget nevettünk!
– Tényleg?
Mesélj!
– Hát, elmondták, hogy lassan mindannyian nyugdíjasok leszünk, és már most féltenek minket a hokisoktól!
– De miért?
– Mert már egyszer megpróbálta egyikük elvinni egy asztalhoz, ahol kártyázni akartunk, és mivel sosem hazudtunk, azt mondtam neki:
“Legyél te már egy kicsit őszinte!
”
A nyugdíjasok versenye
A nyugdíjas otthonban versenyt hirdetnek:
ki tudja a legtöbb regénysorozatot megemlíteni?
A verseny díszvendége a házi orvos.
Az öreglányok nagy kedvvel mondják a könyvcímeket, de a végén az orvos azt mondja:
– Látom, hogy mindenkinek megvan a magához való esze.
De most mondjak egy címét, ami mindannyiunkban ott él:
“A kisöreg és a púpja”.
– Miért?
– kérdezi az egyik.
– Mert míg mi nem emlékezünk rá, a púpunk mindig emlékszik ránk!
A nyugdíjas és a modern technika
A nyugdíjas elmegy a szomszédjához, és megmutatja neki az új okostelefonját:
– Nézd, István, mostantól bármilyen dolgot meg tudok nézni ezen!
– Tényleg?
Hogyan?
– Hát, ha az unokám megcsinál egy képet, csak megnyomom a gombot, és máris látni fogom!
– És ez miért jó?
– Csak!
Mert a múlt héten meg akartam nézni, hogy milyen volt a régi olvasónk, és az nem volt ennyire mulatságos!
A nyugdíjas piknikezés
A nyugdíjasok elhatározzák, hogy pikniket szerveznek a parkban.
Mindenki hoz valamit, de Pista bácsi megint elfelejti, mit kellett hoznia.
Szomorúan meséli:
– Jaj, gyerekek, elfelejtettem az uzsonnát!
Mári néni átöleli:
– Ne búsulj, hoztam grillezett kolbászt!
Pista bácsi elgondolkodik, és azt mondja:
– Na, akkor biztos, hogy nem felejtem el a következő pikniket tizenkét kolbászzal!
Nyugdíjasok és a színház
Az idős hölgy elviszi a férjét a színházba.
A férfi nehezen bírja ki a darabot, majd megjegyzi:
– Szívem, ez pedig egy igazi vígjáték!
– Dehogy, vacak már az egész!
– Mégiscsak vicces!
Képzeld el, a színpadon egy hölgy odafordult a másikhoz, és azt mondta, hogy “nyugdíjas, mint a levegő!
”.
– Az nem vicces!
– De csak hallgass, ha levegő volt, akkor a mi nyugdíjunk is pöffeszkedik!
Régi barátok találkozója
Egy csapat nyugdíjas elmegy a régi barátok találkozójára, és egy kicsit nosztalgiáznak.
Mindenki mesél a régi időkről, amíg a régi tanár meg nem érkezik.
– Végre, Isten hozott!
– kiáltják.
– Kár, hogy ti nem jöttetek el iskolába!
– Hát hogy jöttünk volna, mikor nyugdíjasok lettünk!
– De hát az asszonyok mindent elmondták!
– Tudtuk, hogy neked nem jutott eszedbe!
�-reg bácsi az orvosi rendelőben
Az öreg bácsi késlekedik az orvosi rendelőből, és amikor megjelenik, mindenki nézi, mit hozott magával.
Az orvos, aki már várja, kérdezi:
– Hová tűntél?
– Csak a boltba voltam – mondja a bácsi.
– De miért úgy öltöztél, mint ha temetőbe mennél?
– Hát, mert ha megmondom az igazat a gyógyszereimről, nem szeretném, ha valaki kampecot mondana!
Az öreg és a horgász
Az öregember ücsörög a horgásztó mellett, amikor egy másik horgász odamegy hozzá:
– Te öreg, miért ültesz itt egész nap, ha nem fogtál semmit?
– Mert amikor fogok, mindig mondom, hogy ez az utolsó, és azóta is itt ülök!
– Te már rég nyugdíjas vagy!
– Igen, de az a lényeg, hogy az öreg halak itt akarnak bumfordiba kerülni!
Négy nyugdíjas a buszon
Négy nyugdíjas utazik a buszon, és elkezdenek arról beszélgetni, hogy mi a legfontosabb dolog az életben.
Az egyik azt mondja:
– A legtöbb élményt a kávézóban ülve szereztem!
– Miért, kávéval kapcsolatban?
– kérdezi a másik.
– Dehogy!
A kávézóban és a szomszédokkal viccelődve!
Erre a harmadik:
– Szerintem csak a tempóra kellene figyelni!
A negyedik bölcsen:
– Hát persze!
Az időt érzékelni is kell, különben a vége is kávé!
