Móricka megkérdezi a tanítónőt:
– Tanítónéni, miért szedjük annyian a nyugdíjat, ha egész életünkben dolgozunk?
A tanítónő válaszol:
– Móricka, ez azért van, mert a nyugdíj az a pénz, amit azért kaptunk, mert már elég régóta kényszerítjük a munkaadót arra, hogy ne fizessen nekünk!
Erre Móricka megint megkérdi:
– De tanítónéni, ha mindenki úgy jár el, mint én, akkor miért nem dől a munka mellett a pénz?
A tanítónő gondolkodik egy kicsit, majd azt mondja:
– Móricka, azért, mert néha úgy tűnik, hogy a nyugdíj az igazi munka, amit el lehet érni, míg dolgozunk!
Egyszer a falu tanács ülésén azt vitatták, hogy hogyan lehetne több pénzt bevonni a faluba.
Az egyik képviselő azt mondta:
– Mindenkinek meg kell adni a lehetőséget, hogy nyugdíjba mehessen, és akkor örülni fognak, hogy végre itthon ülhetnek.
A másik képviselő közbeszólt:
– De hát, ki fog dolgozni, ha mindenki nyugdíjba megy?
Erre az első:
– Aki dolgozik, az kap egy kis nyugdíjat, és máris kevesebben fognak dolgozni, akkor megint csökkenteni fogjuk a nyugdíjakat – így forog a kerék!
Az öreg bácsi a nyugdíjas klubban mesél a fiataloknak.
– Én az egész életemet a földeken dolgoztam.
Kimondottan jó kedvem volt, amíg volt mit csinálni.
A fiatalok kérdezik:
– És most mit csinál?
– Most?
Hát, most már csak annyit tüntetem el a kertben, amennyit a feleségem mond!
Móricka meg kérdezte a nagymamáját:
miért járt le a kedvenc tévéje?
A nagymama azt válaszolta:
– Mert elértem a nyugdíjas kort, Móricka!
– Na, de a nyugdíjasoknak is járna a tévé!
– Azért nem nézem, mert mindig a régi filmet adják.
Tartok tőle, hogy már láttam mindet.
Az öreg mester a tanítványának mesél a nyugdíj bemutatókról.
– Tudod, fiam, a nyugdíjasok is rengeteget dolgoznak, csak ez más fajta munka.
– Milyen munka az?
– Hát, ősszel mindenki a fát vágja, télen a havat lapátolja, tavasszal a kertet műveli…
– Szóval sose szabad leállni?
– Így van, csak a helyszín változik:
mindig a kényelmes kanapé előtt!
A falu orvosa a nyugdíjasok kórházában tart előadást.
– Nagy a probléma a nyugdíjasokkal, mondják mind, hogy nem értik, miért nem kaphatnak táncórákat az átutalásokkal!
A nyugdíjasok nevetnek, és az egyik így szól:
– Mert ha táncolnánk, akkor egész nap kimozdulnánk – és mi már haza is érkeztünk!
Az öregasszony a boltban vásárol, és megkérdezi a pénztárosnőt.
– Miért drágább a kenyér a nyugdíjasoknak?
– Mert azok már nem kapják meg a friss nyugdíjat, asszonyom!
– Hát, a kenyér is megöregedett?
A falu főnökének munkatársai megkérdezik őt a nyugdíjas juttatásokról.
– Miért adott ilyen aprót a nyugdíjasoknak?
– Mert úgy gondoltam, hogy inkább jövedelem mellé aprómunka!
Erre az egyik:
– �-röm nézni, hogy idősekkel ilyen megértően bánik!
A főnök nevetve válaszol:
– Ja, de hát ők jöttek be, nem én!
A nyugdíjasok találkozóján az egyik bácsi mesél.
– Tudjátok, fiúk, én nagyon örülnék, ha nekem több szabadnap lenne.
Erre egy másik bácsi mondja:
– Hát, az már egy komoly nyugdíjas munka, nem igaz?
– A legjobb munka, fiam, az itthon ülni, és válogatni a régi emlékek között!
Egy fiatal a nagymamáját kérdi:
mire vágyik igazán a nyugdíjas?
– Hát, csak egy kis gesztenye pürére.
– És miért?
– Mert ez igazán megédesíti a napjainkat, és tudd, míg válogatok, eszembe jut, hogy nem csak az élet iszapsággal teli!
