Nyugodtan ültem a telefonommal a tévé előtt, a feleségem meg mellettem egy szappanoperát nézett.
Megkértem szépen, hogy hozzon be nekem egy sört, de ő erre csak nemet mondott.
Egyszer csak pittyegett egyet a telefonja a konyhában.
Na, erre rögtön felpattant, és kiszaladt megnézni, hogy ki keresi.
Az én üzenetem volt.
Így szólt:
„ha már úgyis a konyhában vagy, kérlek, hozz már be nekem is egy sört…”
Ettől a ponttól kezdve… már nem emlékszem semmire.