Pistabá elhatározza, hogy elmegy egy szigetre, ahol sok pénzt kereshet.
Igaz, a sziget elég messze van, de ő rengeteg élményt remél.
A következő hónapokban keményen dolgozik, gyűjti a pénzt, hogy meg tudja venni a repülőjegyet.
Végül összejön a szükséges összeg, és Pista boldogan indul útnak.
Mikor megérkezik a szigetre, nagyon izgatott.
Az első napokat azzal tölti, hogy felfedezi a helyet, helyi ételeket kóstol, és bulizik a többi turistával.
Aztán egy este találkozik egy helyi lánnyal, akivel jól megértik egymást.
A lány elmondja Pistának, hogy van egy titkos hely a szigeten, ahol rengeteg kincset lehet találni.
Pista izgatott lesz, és megkéri a lányt, hogy vezesse el oda.
Másnap szép időben elindulnak, és a lány vezetésével egy elhagyatott barlanghoz érnek.
A lány bemutatja Pistának a barlangot, és elmagyarázza, hogy a kincsek a mélyben vannak.
Pista vállalkozik, hogy lemászik a barlang mélyére, de a lány figyelmezteti, hogy vigyázzon, mert ott lények is élnek.
Pista nem fél, és lemegy.
A mélyben tényleg talál kincseket, de közben három furcsa lény támadja meg.
Üvöltenek, és Pistának csak egy ötlete van:
vissza kell másznia!
Pista sikítva mászik fel, és végül sikerül elmenekülnie a barlangból.
A lány nevetve kérdezi, hogy mit hozott fel magával.
Pista kimerülten válaszol:
„Találtam kincset, de azt hiszem, ez is elég értékes!
”
Pista és a varázsló
Pista elmegy a varázslóhoz, hogy telhetetlen kívánságait teljesítse.
A varázsló először meglepődik, de végül beleegyezett, hogy segít neki.
„Mit szeretnél?” kérdezi a varázsló.
Pista válaszol:
„Hát, szeretnék egy ékszerdobozt, tele aranygyűrűkkel!
” A varázsló int, és megjelenik a doboz.
Pista kinyitja, és látja, hogy tele van gyűrűkkel.
De amikor fel akarja venni az elsőt, hirtelen eltűnik!
Pista nagyon csalódott, és megint a varázslóhoz fordul:
„Mi történt, el se tudom venni?” A varázsló mosolyogva válaszol:
„A gyűrűk csak a bátornak szolgálnak.
Ha elégedett vagy azzal, hogy gazdag vagy, érdemeld ki!
” Pista szomorúan távozik, de mikor hazafelé megy, találkozik egy szegény öregemberrel.
Az öreg megkérdezi tőle:
„Nos, te hogy kerültél ilyen helyre?”
Pista mesél a varázslóról és a gyűrűkről.
Az öreg hirtelen megkérdi:
„Miért nem mentél be a barlangba?” Pista elmondja, hogy fél tőle.
Az öreg így válaszol:
„A félelem nem hoz érmet, Pista.
Kérj még egyszer a varázslótól, és ne félj!
”
A kávézóban
Pista ül egy kávézó teraszán, és a pincérnőt figyeli.
Nagyon tetszik neki, de nem tudja, hogyan közelítse meg.
Gondolkodik, hogy talán egy kávéval kezdhetné.
Amikor a pincérnő elmegy mellette, Pista összeszedi a bátorságát, és azt mondja:
„Egy kávét, kérem!
” A pincérnő mosolyogva megkérdezi:
„Szeretnél mellette sütit is?” Pista gondolkodik:
„Hát… miért ne?”
A pincérnő hozza a kávét és a sütit, és amikor viszi a számlát, Pista megint megpróbálja elkapni a figyelmét:
„Nagyon szép napunk van, nem?” A pincérnő bólint, majd hirtelen megkérdezi:
„Amúgy hogy hívnak?” Pista zavarba jön, és csak annyit mond:
„Pista, de itt mindenki csak Pistabának hív!
”
A lány felnevet, és azt válaszolja:
„Hát, akkor mostantól csak Pistabá”-nak hívni foglak!
” Pista nagyon megörül, és elhatározza, hogy ott marad a kávézóban, ameddig csak lehet.
Pista a fűrészről
Pista vásárol egy fűrészt, mert elhatározta, hogy fákat fog vágni a kertben.
Amikor hazamegy, a fűrész megszólal:
„Hé, Pista, gondolj arra, hogy lassan dolgozol!
Ne siess!
” Pista elcsodálkozik, de aztán folytatja a munkát.
Egy órával később megint megszólal a fűrész:
„Pista, figyelj, szünetet kéne tartanod egy kicsit!
” Pista még fáradtabb lesz, de ezúttal nem figyel rá.
Amikor végre leteszi a fűrészt, észreveszi, hogy az egy hatalmas fát vágott ki, ami pont az éjjel ledőlt neki.
Egy barátja, aki látja, elmosolyodik:
„Na, Pista, akár éjszaka is vágtál, de fáradt vagy!
” Pista nevet az egészen, és ismét megkérdi a fűrésztől:
„Hogy igazad van!
Kérlek, mondj nekem valami jó tanácsot!
” A fűrész erre azt válaszolja:
„Kerüld a fákat, Pista!
”
Pista a horgászatban
Pista egy nap a tóra megy horgászni, és éppen eddig nem fogott semmit.
Gondolkodik, hogy talán a horgászbotja nem jó, így eldobja a halakat, és látva, hogy senki sincs a közelében, besétál a vízbe.
Egy óra múlva egy vízszerelő jön arra.
Meglátja Pistát, amint a vízben áll, és megkérdezi:
„Te mit csinálsz itt a vízben?” Pista így válaszol:
„Horgászom, de sajnos nem fogok semmit!
” A vízszerelő ránéz és nevetni kezd:
„Hát, az nem csoda!
Az úszókat elfelejtetted!
”
Pista elgondolkozik:
„Hogyhogy úszók?” A vízszerelő így válaszol:
„Hát igen, azok nélkül az úszók nélkül nem lehet halat fogni!
” Pista mosolyog:
„Akkor most már lemennék a part másik végére.
Képzeld, az még lehet, hogy összefutok más halakkal!
”
A szomszédok
Pista és a szomszédja, Jóska, mindig is versengtek.
Egyik nap Pista elhatározza, hogy megmutatja, ő mennyire jó kertész.
Teli virágot ültet, és szép zöldségeket nevel.
Jóska nézi, de nem hagyja annyiban, és neki is nekilát a kertjének.
Néhány hónap elteltével Pista büszkén mutogatja a terméseit, míg Jóska sajnálkozva nézi a kevés virágát.
Jóska dühében megkérdezi Pistát:
„Hogyan tudtál ekkora sikereket elérni?!
Szívesen elfogadom a titkaidat!
” Pista elmosolyodik, és azt mondja:
„Hát… lehet, hogy csak több időt töltök a kertben!
”
Jóska ezzel nem elégedett, így kérlelni kezdi Pistát, hogy árulja el a titkot.
Végül Pista beleegyezik:
„Nos, mindig beszélek a növényekhez!
” Jóska nem hisz a fülének, és csúnyán elkinszidja:
„Hülyeség!
Hogy lehet, hogy beszélsz nekik?”
A következő évben, Pista a kertjéhez jár, Jóska az övéhez, és mindkettőjük kertje gyönyörűen virágzik.
Mikor ezt látja, Pista megjegyzi:
„Hát, Jóska, lehet, hogy a növények titka nem az, amit mondtam!
De az, amiről sose próbáltad ki:
lehet, hogy a süteményeidnek segítenek!
”
Pista a buszon
Pista buszozik a városba, és ahogy ül a buszon, észreveszi, hogy nagyon sokan vannak.
Mikor a busz megáll, egy kisgyerek rálép a lábára.
Pista mérgében felkiált:
„Hé, te, figyelj végre!
”
A kisfiú elnézést kér, és Pista megenyhül.
De a következő megállónál egy kutya mászik be a buszra, és ha nem is lép Pista lábára, de felborítja a táskáját.
Pista felháborodik, és kiált:
„Hát nem lehet, hogy ez a busz csak emberekkel jöjjön!
?”
A kutya gazdája bocsánatot kér, de Pista már ott tart, hogy ő az utolsó csepp.
Végül kicsit megnyugszik, amikor a busz megáll, és az ajtónál egy idősebb ember lép be.
Pista segíteni igyekszik, de mikor a bácsi megmondja neki, hogy a busz sofőrje ismerte fel, Pista elájul.
Mire a bácsi elér az üléshez, Pista már röhög, hogy a busz sosem lesz zökkenőmentes, de a buszon mindenkinek az a tette, hogy elmondja most valakinek, hogy ne nevessen egy közlekedési lámpától.
Pista a kórházban
Pista kórházba kerül, mert megsérült a fűrésszel.
Amikor a doki jön, megkérdezi tőle:
„Mi történt, Pista?
Hogy kerülhettél ide?” Pista zavarban van, de végül elmeséli, hogy fűrészelés közben megvágta a kezét.
A doki mosolyogva mondja:
„Nem fog fájni, most megcsinálom!
” Pista persze aggódik, de a doki mondja:
„Fogj egy kicsit!
Csak annyira fognak nyomni, amíg visszaváltoztatjuk!
”
Mikor a műtétet követően Pista magához tér, akkor a doki véletlenül bemosolygott:
„Viszlát, és ne fűrészelj túl közelről legközelebb sem!
” Pista az ajtó előtt sétálva így válaszol:
„Na, csodálatos dolog ez a kórház, de legközelebb már dönteni fogok, és nem veszem meg a legolcsóbb fűrészt!
”
