Pistabá a templomban ül, amikor hirtelen rázendít:
– Na, mostantól csakis az új, modern zenéket fogom hallgatni!
A plébános odafordul hozzá:
– Pistabá, miért mondod ezt?
– Mert az a régi már nem nekem való!
A plébános mosolyogva válaszol:
– De Pistabá, a régi dolgoknak is megvan a maguk értéke!
Erre Pistabá:
– De plébános úr, azt már hallottam!
Én az új dolgokat akarom!
A plébános megpróbálja:
– De az új zenék nem mindig tartalmaznak olyan értékes üzeneteket.
Pistabá ránéz, és azt mondja:
– Én nem a szöveget hallgatom, hanem a ritmust!
Mire a plébános:
– Akkor a templomban is próbálj meg a ritmusra figyelni, amikor imádkozol!
Pistabá bólint:
– Rendben, plébános úr!
De ha legközelebb a ritmus miatt nem tudom elmondani az imáimat, akkor azt rameg magukra kenheti!
Pistabá pecázik a Tiszán.
Egyszercsak ráránt egy hatalmas hal.
Megfeszül a bot, Pistabá csodálkozik, mit csináljon, hiszen nem tudja, hogy sikerül-e kifognia.
Jönnek a mentőorvosok, egy ideig ott állnak, nézik, hogy mit művel Pistabá.
Aztán egyikük odamegy:
– Pistabá, ugye, nem magadnak akarsz horgászni?
– Dehogy!
Csinálom a télire az érlelt húst!
Erre a mentőorvos:
– Hát, kedves Pistabá, ha ilyen hatalmas halat akarsz kifogni, lehet, hogy a víz alatt is lesz valami!
Pistabá elmegy a boltba, hogy vegyen kenyeret.
Otthon nagy készülődés után felöltözik, levágja a lepkéket.
A boltba érve látja, hogy a pékség előtt egy óriási sor áll.
Pistabá türelmesen kivárja a sorát, amikor észreveszi, hogy a pultnál egy szőke nő kiabál:
– Egyedül még sosem néztem meg ilyen hosszú sort!
Pistabá odafordul:
– Ne csinálja, ez elég sok időt elvesz!
Hiszen a kenyér csak kenyér, nem?
– Dehogy, ezt nem értheti – válaszolja a nő.
Pistabá ekkor a felesége tanácsát idézi:
– Kenyér nékül nem lehet meglenni, de szőrösággal nem érdemes foglalkozni!
Pistabá hazatér a vásárlásból.
Ahogy belép az ajtón, felesége azonnal rákérdez:
– Mit hoztál, Pistabá?
– Azt mondták a boltban, hogy van valami akció!
– Tényleg?
Mi az?
– Lábfejvédő!
– De az minek?
– Hát, hogy ne fázzon a lábam otthon!
A feleség nevet:
– Ó, Pistabá, a te lábad már attól is fázik, ha csak ránézel!
Pistabá és a szomszéd beszélget.
Kérdezi a szomszéd:
– Pistabá, miért nem ültetsz végre valamit a kertedbe?
Pistabá, komolyan válaszol:
– Mert tavaly ültettem egy vödröt, hogy hozam legyen, de azt csak a barátok szedegették ki!
A szomszéd kissé meglepődve kérdi:
– És mit tettél azután?
Pistabá elmondja:
– Hát, lehet, hogy mégsem a vödör volt a legjobb döntés, talán az almafát jobban megértem!
Pistabá és az orvos.
Pistabá elmegy az orvoshoz egy szokásos kivizsgálásra.
Az orvos megkérdezi:
– Pistabá, van valami panasza?
– Hát, uram, amikor alszom, fogalmam sincs, hogy mi történik!
Az orvos elgondolkodik.
– Erre mit lehet mondani?
Azt mondja Pistabá:
– Hát, uram, néha úgy alszom el, mint a fa, csak az ébredéskor látom, hogy a fák már nőttek!
Pistabá próbálja a főzést.
Az asszony hazajön, és látja, hogy Pistabá a konyhában kavar.
Odakérdez:
– Pistabá, mit csinálsz?
– Főzök!
– De mit főzöl?
– Hát, ezt nem tudom pontosan, de látod a lábasban az illatot?
A felesége megnézi:
– Hát, ha nehezen fejlődik, az valami fura étel lehet!
Pistabá:
– Hát, lehet, de az illata tényleg finom!
Pistabá a bíróságon.
A bíró kérdezi:
– Pistabá, mi a helyzet?
Pistabá:
– Hát, bíró úr, megint ugyanazt a hibát követtem el.
– Miért, mit csinált?
– �-sszevesztem a feleségemmel, és most hogy úgy döntöttem, hogy elválunk, elfelejtettem, hogy az előző válásom óta már senkivel sincs kapcsolatban!
A bíró:
– Pistabá, ez tényleg bonyolult!
Miért nem próbálja meg rendezni?
– Próbáltam, de az nem volt elég nyílt a szívemhez!
Pistabá a barátaihoz megy.
Az egyik barátja kérdezi:
– Pistabá, mi újság van veled?
– Hát, lassan nekem is komoly dolgokat kéne csinálnom.
– Mit tervezel?
– Azt hiszem, el kellene kezdenem egy új sportágat, mert ha nem, lemaradok!
– Milyen sportágat?
– Hát, a lemaradás sportját!
A barátja nevetve válaszol:
– Pistabá, ha te ezzel sportolni akarsz, az egész életstílusod megváltozik!
Pistabá és a tanulmányai.
Pistabá az iskolában tanul, és a tanár kérdezi:
– Na, Pistabá, mit tudsz az állatokról?
Pistabá:
– Hát, a kutyák ugatnak, a macskák meg nyávognak!
A tanár:
– És mi van a madarakkal?
Pistabá:
– Hát ők meg repülni szeretnének, de nem mindig sikerül nekik!
A tanár elkuncog magában:
– Hát Pistabá, a madarak is tudnak menni, ha akarnak!
Pistabá:
– Akkor ezért szoktam én is néha otthon maradni!
