Pistabá egy napon elhatározta, hogy megpróbál ő is horgászni.
Elment a közeli tóhoz, ült a stégen, békésen dobta be a horgát.
Egy órán belül már hat halat fogott, és nagyon büszke volt magára.
Közben jött egy ismerőse, aki megkérdezte tőle:
– Pistabá, te hogy csinálod, hogy ennyi halat fogsz?
– Hát, tudod, öcsém, én ezeket a halakat csak megfogom.
– De hogy csinálod?
– Hát annyira régen horgászok már, hogy a halak egyenesen jönnek hozzám!
A barátja, kicsit hitetlenkedve, azt mondta neki:
– De Pistabá, ez nem lehet igaz!
– Dehogy nem, én már kicsi korom óta horgászom, és mindent tudok!
Ekkor a barátja javasolta, hogy próbálják ki együtt.
Ledobták a horgot, de a barátja nem fogott semmit.
Pistabá mégis csak fogott egy halat, de a barátja megint csak kesergett.
Ekkor Pistabá megkérdezte tőle:
– Te nem akarsz fogni?
– Hát dehogynem, de ez a napom nem a legjobb!
– Jó, figyelj, próbálj meg eldalolni egy kicsit, biztos jönni fognak!
Barátja elmondta, hogy nem tud jól énekelni, de megpróbálta.
Elénekelte a „Felszállott a Páva” kezdetét, de a halak nem jöttek.
Pistabá nevetett:
– Látod, én megmondtam, hogy fogj el egy halat, nem a nárciszt kiabálsz a tónak!
Nem sokkal később a barátja, miután több másik próbálkozás után, végre rájött, hogyan kell halváltoztatós dalokat énekelni.
Kiderült, hogy a halak igencsak szeretik a „Halak, halak” dalt.
Minden dal után több halat fogtak, és végül hazafelé menet a barátja megkérdezte Pistabát:
– Most már elárulod, mi a titok?
– Hát, ahogy mondtam, barátom, nekik csak az kell, hogy jól énekelj, és ne sokat beszélj!
Pista és a bölcs bagoly
Pista elhatározza, hogy kimegy az erdőbe, hogy beszélgessen egy bölcs baglyal, aki állítólag mindent tud.
Miután órákon át járta az erdőt, végre rátalál egy nagy fára, ahol a bagoly ült.
– Helló, bagoly!
– szólítja meg a bagolyt Pista.
– Tudsz nekem segíteni kérdéseimmel?
– Persze, fiam, kérdezz bátran!
– válaszolja a bagoly.
– Miért van az, hogy a fák zöldek?
– Mert a zöld szín a természet színe, és a fák ezt választották – feleli a bagoly.
Pista elgondolkozik, majd újra kérdez:
– Miért van nekem mindig ennyire nehéz napom?
– Mert csak te oldhatod meg a problémáidat.
– mondja a bagoly.
Pista felnéz, és elmosolyodik:
– Képzeld, igazad van!
Kérlek, mondj nekem még valamit, amit tudnom kell!
– Ha elmondom, nem fogsz többet kérdezni!
– mondja a bagoly.
Pista izgatottan várja a választ, a bagoly pedig így szól:
– Azért vagy itt, mert horgászni akarsz, de a halak nem ülnek fel a fáról!
Az öreg paraszt és a szénabála
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy öreg paraszt.
Az öreg egyszer elhatározta, hogy megpróbál egy hatalmas szénabálát csinálni.
Hát jól dolgozott, kora hajnalban elkezdte a munkát, és egész nap fáradságosan gyűjtögette össze a szénát, míg végül sikerült összehoznia egy gyönyörű nagy bálát.
De az öreg már olyan fáradt volt, hogy nem tudott másra gondolni, csak arra, hogy megünnepli a sikerét.
Este a falu kocsmájába ment, és megivott néhány pohárral.
Másnap reggel, mikor hazatért, észrevette, hogy a szénabálája eltűnt!
Hát nézett, nézett, és végül felfedezte, hogy a szomszédja, Jóska, kapta el a báláját.
Elment hozzá, és megkérdezte:
– Jóska, te láttad a szénabálámat?
– Dehogy láttam, öreg!
– feleli Jóska.
Erre Pista, a paraszt csak nézett, majd fejét összecsapta:
– Akkor igazad van, biztos el is felejtettem, hogy kint áll!
A bulizós róka
Két kamasz róka egyszer elhatározta, hogy megöl majd egy csirkét.
Jöttek, láttak egy szépet, és azt mondták:
– Ez tökéletes, de előbb buliznunk kéne!
Mindketten elmentek a szomszédos erdőbe, ahol csak úgy pörögtek és táncoltak, nem törődve a csirkével.
Később, amikor megéheztek, visszarohantak a csirkéhez, de akkor már csendes volt.
Egyik róka azt mondta:
– Hé, talán túl sokáig buliztunk… mi lett a csirkével?
– Ezért nem szabadott volna késlekednünk – válaszolta a másik.
– Most már csak egy doboz pizzára van értelme!
Pista és a varázsló
Pista elment egy varázslóhoz, mert hallotta róla, hogy a legjobban tudja megoldani a gondjait.
Megkérdezte:
– Te varázsolj nekem, hogy jobban menjen az életem!
A varázsló elmosolyodott, és azt mondta:
– Rendben van, de előbb mond meg, mit szeretnél legjobban!
– Azt szeretném, hogy gazdag legyek!
– Jól van, de van egy feltétel:
sose csinálj semmit, ami érdekli másokat.
Pista csodálkozva nézett:
– Hogy értsd, mit jelent ez?
– Hát nem az a lényeg, hogy neked jó legyen, hanem az, hogy mások is keveset halljanak a dolgokról!
Pista elgondolkodott, és úgy döntött, hogy nem kér többet a varázslótól, mert rájött, hogy néha a pénz nem minden.
A kéményseprő és a kávézó
Egy kéményseprő sétál a városban, és meglát egy kis kávézót.
Belép, és kéri a kávét.
A pincér már hozza is a rendelést, amikor a kéményseprő észreveszi, hogy mindenki őt nézi.
– Miért bámultok?
– kérdezi a kéményseprő.
– Mert a kávézóban te vagy az egyetlen, aki porosan jött be!
– válaszolja a pincér.
Kéményseprő elmosolyodik, majd visszaszól:
– Hát, igazad van, de legalább tudjátok, hogy nem egy kémény között ülök!
A focista és a újságíró
Egy híres focistát megkérdezik egy interjú során:
– Mi a titka a sikerének?
A focista jót nevet, és azt mondja:
– Nem titok, csupán kitartás és munka.
De az újságíró nem adja fel:
– De vannak olyan emberek, akik azt mondják, hogy a tehetség a legfontosabb!
– Én azt mondom, hogy ha a tehetség önmagában elég lenne, akkor minden zenész sztár lenne, és minden hóhér is.
Ezek után az újságíró csak bámult:
– Na, ez érdekes meglátás!
– Igen, és ha jól megnézed, még a kakas is csak akkor kelt, ha énekel!
A tanár és a diák
Egyszer a tanár kérdezi a diákját:
– Szóval, mi az az ehető, ami zöld, és a fán nő?
A diák gondolkodik, majd így felel:
– Hát, a paprikának itt van a gyümölcse!
A tanár elmosolyodik, de egy kicsit még számon kér:
– De mivel nem az őszi gyümölcsök közé tartozik, ez igazán különlegesen zöld.
A diák mosolyog, és csak annyit mond:
– Nos, ha nem tudod, férfiaknak annak idején sokáig ez volt a kenyérféléjük, x-ihol.
A tanár sokáig nem tudta, mit mondjon, de arra a kérdésre felkiáltott:
– Mégis, mivel érdemeltél még egy szót?
A diák csak nagyon mosolyogva nézett.
