Pistabá elmegy a piacon, és lát egy öregasszonyt, aki egy hatalmas zöldséget árul.
Odamegy, és megkérdezi:
– Mama, mi az a zöldség?
– Hát ez bizony sárgarépa, fiam!
– De hát ez nem répa, hanem gyökér!
– Hát ez sárgarépagyökér, fiam!
Pistabá elgondolkodik, majd mondja:
– Szóval az nem répa, hanem gyökér?
– Így van, fiam, de tisztelettel!
Pistabá elindul haza, és útközben találkozik a barátjával.
Az megkérdezi:
– Na, mi újság, Pistabá?
– Hát tudod, most jöttem a piacon, és találkoztam egy érdekes öregasszonnyal.
– Igen?
Mi volt vele a helyzet?
– Mondta, hogy ez a zöldség sárgarépa, de abban biztos vagyok, hogy gyökér!
A barátja nevetett, mire Pistabá komolyan így replied:
– Ejnye, barátom, én már nem tudom, ki igaz, az öregasszony vagy a gyökér!
Mire a barátja:
– Hát, Pistabá, most meggondoltad magad, vagy az öregasszony?
Pista az orvosnál
Pista bemegy az orvoshoz, mert fáj a feje.
Az orvos megkérdezi:
– Mi a panasza, Pista?
– Hát doktor úr, fáj a fejem.
– Mióta?
– Hát azt most elképzeltem, de nem tudom megmondani, hogy mikor kezdődött.
– Jó, nézzük meg – mondja az orvos, és elkezdi a vizsgálatot.
– Milyenek a szokásos életkörülményei?
– Hát, doktor úr, reggel ébredek, aztán iszom egy kávét, és dolgozom.
– Miért nem veszi észre, hogy ez nem elég?
– Mert a kávé nagyon jó!
– De Pista, az nem elég!
– Hát, doktor úr, elmegyek sörözni is!
– Na jó, de azért javaslom, hogy próbáljon ki valami egészségesebb szokást is.
– Mondja ezt, és az én fejem még fáj!
A vacsora
Két barát, Jani és Zoli, épp a kedvenc éttermükben ülnek, és vacsoráznak.
Zoli egyszer hirtelen nevetni kezd.
– Miért nevetsz, Zoli?
– Képzeld, Jani, nem tudtam, hogy a pörköltök röpképesek!
– Miért, mit láttál?
– Hát a pincér, aki vitte az asztalunkhoz a pörköltet, egyszer csak úgy elrepült!
Jani megdöbbenve néz rá:
– Te nagyon elmentél, Zoli!
Ki az a pincér, aki repülni tud?
– Dehogy repült, csak úgy elcsúszott a padlón.
Jani elgondolkodik, majd így válaszol:
– Akkor hát nem pörkölt volt, hanem repkönnyű pörkölt!
A vakond
Nagy Lajos ül az udvaron, amikor meglát egy vakondot.
Hirtelen eszébe jut, hogy a gyerekek mindig kérdezgették, miért nem látnak egyet sem.
Odamegy a vakondhoz, és megszólítja:
– Te, vakond!
Miért nem mész már fel a napfénybe?
A vakond válaszol:
– Engem nem érdekel a napfény, mert itt lent csak a földet túrom!
– De hát miért nem próbálod meg?
– Hát, Lajos, mert fehérnek születtem, és nincs kedvem szétégetni magam!
Lajos nevetni kezd:
– Így hát a vakond nem vakond, hanem… napfénypályázó!
A szomszéd
Feri hazaérkezik a munkából, és észreveszi, hogy a szomszéd mindig a kerítés mellett ül.
– Képzeld, Jóska, te miért nem dolgozol?
– Hát, Feri, ez nem munka, hanem kényszerszabadidő!
– De hát van dolgod!
– Csak kicsit átgondolom, mit is csinálok – válaszolja Jóska.
Feri kicsit zavarban van:
– De hát miért vesztegeted az idődet?
– Mert ez a legkedvezőbb ár a napoztatásra – mondja Jóska nevetve.
Feri elgondolkodik:
– Akkor te csak napfenykérő vagy!
Két barát
Két barát ül a kávézóban, és Feri panaszkodik:
– Tudod, Laci, annyira kimerült vagyok az utóbbi időben!
– Miért, Feri, mit csinálsz?
– Hát, igazából nem csinálok semmit, csak fárasztóan pihenek otthon.
– De hogy az lehetséges?
– Hát, megpróbálom mindent megtenni a kényelemért, és az nem könnyű munka!
Laci nevet:
– Na jó, de ezzel nem fogod megváltoztatni semmi sem az életedben!
Feri komolyan válaszol:
– De Laci, ez a szomszéd szokása, és már elfogadom az életet tőle.
Laci az asztalra csap, és felnevet:
– Akkor hát hajrá, pihenj fárasztóan!
Két pap
Két pap áll a templom előtt, és nézik a hívőket, akik jönnek-mennek.
– Te, Gábor, miért van az, hogy a hívek mindig úgy néznek ránk, mintha tőlünk várnák a csodát?
– Mert nekünk is van hatalmunk, Péter!
– Ugyan már, Gábor, mit tehetnék én?
– Mindenki keresi a csodákat, de azt hiszik, hogy mi a felelősségünk!
– De hát csoda nélkül is el lehet jutni a templomig!
– Hát, jól van, de így tehát mi csak a gyógyítást ajánlhatjuk!
A templom előtt érkező nénike, aki hallotta a beszélgetést, közbeszólt:
– A csodák persze a legjobb gyógyszer, de ne felejtsétek el:
a hit a legfontosabb!
A kiskutya
Két gyerek a parkban játszik, mikor észrevesznek egy kis kutyát.
– Nézd, Misi, milyen aranyos!
– Igen, de biztosan az apukája elhagyta!
– Miért gondolod ezt?
– Mert mindig a labdánkat követi, és hiába hívjuk!
A kiskutya zavarodottan néz rájuk, míg Misi elmosolyodik.
– Miért nem megyünk haza, és hozzuk el a tollunkat?
– De hát az apukánk nem engedte, hogy kutyát tartsunk!
– Akkor meg esetleg a tollunkat is elhagyhatja, ha olyat hozunk neki!
A kiskutya eközben megkeresi őket, és úgy tűnik, hogy ő is a barátkozást keresi.
A városi lepke
Sándor a városban sétál, amikor egyszer csak észrevesz egy lepkét.
Tanakodva nézi, és így szól:
– Csak nem jöttél a városba, hogy eltévedj!
A lepke nem válaszol, csak repdes tovább.
– Hát nem tudod, hogy nem az én dolgom megnevezni a látványt?
Hirtelen a lepke visszafordul:
– De Sándor, én városi lepke vagyok, nem eltévedtem, csak az evolúció hozott ide!
Sándor nevetve így reagál:
– Akkor hát maradjál városi lepkeként, és élvezd ezt az életet!
