Pistabá egy nap elhatározta, hogy elmegy a városba, hogy venni szeretne egy új tévét.
Elindult hát, és a boltban megkérdezte az eladót:
– Mennyibe kerül ez a tévé?
– Húszezer forint – válaszolta az eladó.
Pistabá megszeppenve nézte a táblát, majd azt mondta:
– Szóval nem tudom, hogy mit csináljak, mert csak tizenötötezer forintom van.
– Hát, akkor mit szeretne csinálni?
– Hát, nézze, én egy új tévét szeretnék venni, de nem tudom, hogyan.
Mit javasol?
– Javaslom, hogy gyűjtsön még ötezer forintot – mondta az eladó.
Pistabá elgondolkodott, majd bólintott:
– Igaz, csak az a baj, hogy van pár hónap, ami nem jön össze.
Az eladó mosolygott:
– Akkor próbálja meg következő hónapban!
Pistabá kivitte a raktárból a régi tévét, és hazasétált.
Két hét múlva visszatért a boltba:
– Na, mi a helyzet?
Gyűjtöttem, és hoztam ötezer forintot!
– Szuper!
Akkor most már megveheti a tévét!
Pistabá boldogan visszament a boltba, de a hazaúton a régi tévéje eltört.
Pistabá elmegy orvoshoz…
Pistabá elmegy orvoshoz, mert fáj a lába.
Az orvos megnézi, és azt mondja:
– Pistabá, neked sajnos amputálni kell a lábad.
Pistabá nagyon megijed, és kérdezi:
– De doktor úr, nem lehet valahogy másképp?
– Hát, tudja… elvileg az is megoldás, ha felfekszik a kórházba, és görögdinnyét eszik.
– De doktor úr, én nem szeretem a görögdinnyét!
– Akkor inkább amputáljuk, jó?
Pistabá dísznövényeket ültet…
Pistabá úgy döntött, hogy dísznövényeket ültet a kertjébe.
Rendel egy rakás virágot, de az eladó azt mondja:
– Pistabá, ezek a virágok nagyon kényesek.
Figyelni kell rájuk!
– Semmi gond, én mindennap öntözöm őket – feleli Pistabá büszkén.
Néhány hét múlva Pesttől távol már a virágok a földbe kerültek.
Pistabá boldogan nézi őket, amikor beállít a szomszéd.
– Nyisd ki az ablakot, Pistabá, hoztam egy jó hírt!
– Ne haragudj, de most nem tudok beszélni, öntöznöm kell a virágokat!
– De mindenképpen azt akartam mondani, hogy vettem magamnak egy új fűnyírót!
– Na jó, de akkor is…
– De Pistabá, te még nem is vágtad le a füvet!
– Igen, de ezt meg kellett öntöznöm!
Tanító és Pistabá…
Az iskolai tanítónő megkérdezi a gyerekeket:
– Ki tudja, mi a különbség az áradás és a szárazság között?
Pistabá azonnal jelentkezik:
– Az áradás, az mikor sok víz van, a szárazság pedig, amikor…
A tanítónő közbeszól:
– Ne mondj, Pistabá!
– Akkor jó!
Éhes Pistabá…
Pistabá bemegy a kávézóba, és azt mondja a pincérnek:
– Kérek egy nagy tányér levest!
A pincér kihozza a levest, amely tényleg nagyon ízletes volt.
Pistabá felfalta, majd ismét kedvet kapott.
– Kérek még egy tányér levest!
A pincér meglepetten néz:
– Hát Pistabá, eddig sosem láttalak ennyit enni.
– Csináljátok úgy, mint az előbb, ez mettől felfogható!
– De Pistabá, nem fog kifogyni a levesünk!
– Akkor talán kérhetném a receptet!
Pistabá a vadonban…
Pistabá elhatározza, hogy elmegy a vadonba felfedezni.
A többiek figyelmeztetik, hogy vigyázzon, mert ott sok veszély leselkedhet rá.
Pistabá csak így felel:
– Nem baj, tudom, hogy kell viselkedni!
Egy hét múlva érkezik vissza a faluba, fáradt és koszos.
A barátai kérdezik:
– Hát hogy bírtad ki?
– Jól, csak két dolgot sajnálok.
– Mi az?
– Az egyik, hogy nem hoztam sört, a másik, hogy táncolni akartam a farkasokkal, de nem jöttek!
Pistabá kérdései…
Pistabá ül a buszon, mikor egy öreg néni mellé ül.
A néni megkérdi:
– Hát te mivel foglalkozol, Pistabá?
– Én kérdéseket teszek fel.
– Mint például?
– Például:
Miért van az, hogy mindig olyankor esik az eső, amikor nem hozom el az esernyőmet?
A néni belemerül a gondolatokba, majd így szól:
– Mert az eső is dolgozni akar, mint te.
Pistabá és a kutya…
Pistabá találkozik a barátjával az utcán.
A barátja kérdezi:
– Pistabá, mi történt a kutyáddal?
– Ja, az már a faluban kutyapárbajra ment!
– Kutyapárbajra?
– Igen, a közelben mindenki azt mondta, hogy a kutyám kiváló harci kutya!
– Miért?
– Mert annyira nem foglalkozik velem, hogy elment gyerekekkel játszani!
Pistabá a színházban…
Pistabá elmegy a színházba színházba, és mikor kiszólítják, ő jelentkezik, hogy játsszon.
A rendező megkérdezi tőle:
– Miért szeret verselni, Pistabá?
– Mert a vers az szokott segíteni a gondolkodásban!
– Dicséret érte!
Most mesélj valamit a versről!
Pistabá nagy komolyan mondja:
– A vers az olyan, mint a vacsora:
először az asztalra teszed, de a végén csak a mosogatás marad!
