Régen, a nyugdíjasok találkozója közben a bácsik beszélgettek az élet nehézségeiről.
Az egyik bácsi mondja:
– Nagyon nehéz dolgom van, mindig vágyom egy kis kikapcsolódásra, de a feleségem mindig megakadályozza.
– Hogyhogy?
– kérdezi a másik.
– Hát, amikor csak el akarok menni horgászni, mindig mondja, hogy csak akkor mehetek, ha előtte megcsinálom a házimunkát!
– Hát nem csak horgászni mehetsz?
– de, aztán kiderül, hogy amíg én horgászom, a feleségem a sarki bolt előtt ül, és a szomszédokkal cseveg.
– És miért zavar ez?
– mondja a másik.
– Mert mikor hazaérek, már készen van a következő nagy beszámoló!
– Két rendőr beszélgetett az őrsön.
Az egyik azt mondja:
– Képzeld, ma reggel elmentem a pékségbe.
Kértem egy fél kiló kenyeret, de a pékmester azt mondta, hogy nincs.
Kértem két zsömlét, de közölte, hogy azt is eladták.
– Te, nem jól csináltad!
– mondta a másik rendőr.
– A péknél meg kell kérdezni, hogy mi van, aztán oszt belőle!
– Igen?
– válaszolt az első.
– Akkor a következő alkalommal majd kipróbálom!
– Végül is nem lehet, hogy mindig a pékmester kérdezzen!
– A nagymama a kisunokájával sétál a parkban.
Egyszer csak a kisunoka megkérdi:
– Nagyi, miért nem jössz ki játszani velünk?
– Mert látod, az öreg lábaim már nem bírják a futást.
– De nagyi, a lábad, az nem öreg!
– Hát, lehet, de a fejem az!
– feleli a nagyi.
– Na, de a fejed az nem fut!
– mondja a kisunoka.
– Ez igaz, viszont a fejem szokott gondolkodni, és ha tudná, hogy most mit beszélsz, tuti, hogy azt mondaná, tarts távol magadtól a felnőttektől!
– A tanár kérdezi a diákokat.
– Kérem, mondjatok példát egy ottani és egy itteni szokás között!
Az egyik diák jelentkezik:
– Tanár úr, Magyarországon még soha nem láttam krokodilt az utcán!
– Ez nagyon vicces, de nem igazán értem a példát.
– Ugye, ami nálunk nem szokás, az ott lehet?
– Hát, de nem értem, hogyan kapcsolódik ez a krokodilhoz!
– Hosszú az út haza, tanár úr!
– A bácsi a kórházban ébred fehér köpenyes orvosok között.
– Miért vagyok itt?
– kérdi.
– Hát, meg kellett operálni!
– válaszolják.
– Na de szívem, miért?
– Igen, mert le akartunk venni egy kis terhet a válladról!
– Hát, ez nagyon kedves, de én már nyugdíjas vagyok, nem terhelek senkit!
– Dehogyis nem, a tévét nézve már rég a lelkünket is megterhelted.
– A feleség azt mondja a férjének a vacsoraasztalnál.
– Édesem, itt az idő, hogy megbeszéljünk valamit.
– Mire a férj:
– Mi az?
– Hát, az unokáink például, nehezen nőnek fel!
– Erre a férj rávág:
– Hát, az unokáinknak meg minden lehetőségük megvan, de te ugye tudod, hogy nem az én hibám, ha nem jönnek hozzánk látogatóba!
– De édesem!
– mondja a feleség, – Épp azt beszéljük, hogy te meg én jövünk haza nyaralásunkból!
– A postás a faluban úgy dönt, hogy kicsit kitágítja a határait.
Mindenhol csengetett, de senki sem nyitott ajtót.
Végül megunjta, és leült a nagy diófa alá.
Akkor jött a falu öregje, és rákérdezett:
– Miért ülsz itt, fiam?
– Hát, nekem senki sem nyitott ajtót, ezért megpróbálom kivárni!
– Erre az öreg:
– Amíg a falu lakói aludtak, a sorsod sem jön el, te jövőbeli postás!
– Az orvos vizsgálja a beteget.
– Milyen panaszod van?
– kérdezi.
– Hát, doktor úr, fáj a fejem!
– Fáj a fejed, mert sokat dolgoztál?
– kérdi az orvos.
– Hát, nem igazán, de sokat gondolkodtam.
– Gondolkodtál?
Mióta?
– Hát, mióta kiderült, hogy nem tudok elmenni nyaralni, mert eddig csak a munka volt a fejembe!
– A néni a boltban találkozik a barátnőjével.
– Jaj, drágám, annyira örülök, hogy végre találkozunk!
– �-rülök én is, de látod, itt van ez a sok vásárlás!
– Igen, megint alig van olcsó cucc.
– Hát, én meg most kaptam meg a nyugdíjat, de megmondom őszintén, alig várom, hogy újra munkába álljak!
– Munka?
Hát, minek?
– Hát, hogy végre kijöjjünk a boltból!
– A tanár a matematikát tanítja.
– Gyerekek, tudjátok, mennyi az 1+1?
– Igen, tanár úr, 2!
– És 2+2?
– 4, tanár úr!
– Na és 4+4?
– Mire a gyerekek:
– 8!
– Ez szép, de most egy kicsit nehezebb.
Mi az 10+10?
– A gyerekek sokáig gondolkodtak, végül egy kisfiú felkiált:
– De tanár úr, nyár van, most csak pihenni akarunk a nyugdíjasokkal!
