Két nyugdíjas bácsi ül a padon, beszélgetnek.
Az egyik mondja:
– Te, Jani, néha úgy érzem, hogy a büdös életbe megöregedtem, és semmi értelme már az életnek.
A másik bácsi bólint:
– Igen, tudom, hogy érzed.
Én is néha kicsit elveszettnek érzem magam.
Erre az első bácsi azt mondja:
– De tudod, mit csinálok?
Minden reggel felkelek, és megnézem, hogy még élek-e.
Ha igen, akkor elmegyek a boltba, és veszek egy kis cigit, meg néhány szemetet, aztán kifekszem a napra.
A másik bácsi azt mondja:
– De Jani, ez nem élet!
Mire Jani:
– Hát, tudod, én is úgy képzeltem, hogy az idősebb évek szebbek lesznek, de hát a valóság az, amit megélünk.
Két rendőr a kórházban
Két rendőr a kórházban várakozik.
Az egyik ránéz a faliórára, és azt mondja:
– Eltelt már egy óra, biztos csinálnak valamit az elítélt barátunkkal.
Mire a másik:
– Dehogy csinálnak, csak ülnek, mint a nyugdíjasok a parkban, és mesélnek a régi szép időkről.
Erre az első:
– Te, ha mi is ott ülnénk, talán el is felejtenénk, hogy rendőrök vagyunk!
A bölcs öreg tölgyfa
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy bölcs öreg tölgyfa a falu szélén.
A falusiak mindig keresték fel, hogy tanácsot kérjenek tőle.
Egy nap egy fiatalember jött, és azt mondta:
– Tölgyfa bácsi, én szeretném tudni, mi a titka az életnek?
A tölgyfa gondolkodott egy kicsit, majd azt felelte:
– A titok abban rejlik, hogy sose ess kétségbe, ha a szél fúj, csak légy erős, és tartsd meg a leveleidet!
A fiatalember megköszönte a tanácsot, de mégis szomorúan távozott.
A tölgyfa ezt észrevette és megkérdezte:
– Miért vagy szomorú, fiam?
Erre a fiú:
– Mert én úgy érzem, hogy én nem tudok majd olyan erős lenni, mint te.
A tölgyfa nevetett:
– Hidd el, én is voltam fiatal és gyenge.
De mindannyian tudjuk, hogy a tapasztalat tesz minket erőssé!
A méhész
Különös méhész keltett feltűnést a falu határában.
Egy nap a szomszéd felesége megkérdezte:
– János, te miért nem bántod a méheidet?
Azok mindig csak zakatolnak körülötted!
A méhész elmosolyodott, és azt válaszolta:
– Mert tudom, hogy ők is szeretnek engem, különben nem repülnének körülöttem.
A feleség gyanakodva nézett rá:
– De ha ők úgy döntöttek, hogy megcsípnek, akkor mit csinálsz?
A méhész azt felelte:
– Jól megérdemlem, ha nem becsültem meg őket, de nem fogom őket bántani, mert őket is megbecsülöm!
A tanár és a diák
A tanár megkérdezi a diákot:
– Melyik állat tud a legjobban úszni?
A diák kicsit gondolkodik, majd válaszol:
– Hát, én szerintem a hal.
A tanár mosolyogva mondja:
– Jól van, de mit szólnál a vízilóhoz?
A diák összecsapta a kezét:
– Hát, az is jó, de az inkább fürdőzik, nem?
Erre a tanár:
– Szóval mondhatjuk, hogy a hal a legjobb úszó, de a vízilónak nagyobb a stílusa?
A diák bólintott:
– Meg a jelek szerint több pénze is van!
A szegény Jóska
Jóska, a falusi ember mindig azt mondta, hogy neki sosem volt szerencséje.
Egy nap találkozik a barátjával:
– Jóska, mit csinálsz mostanában?
– Hát, nem sok mindent!
Semmi pénz, munka se nagyon.
A barátja sajnálkozik:
– Dehát miért nem próbálsz meg valami újat?
Jóska sóhajt:
– Újat?
Minek?
Ha sosem jött össze semmi, minek pazarolni az időt?
Mire a barátja:
– Nézd meg a patkányokat!
Azok is mindig próbálnak valami újat, és mégis túlélik!
Jóska értetlenkedve nézett:
– De nem mindegy, mi az?
Én inkább a régi módszereimre hagyatkozom!
A vendéglő
Egyszer egy vendéglőben egy vendég megkérdezte a pincért:
– Elnézést, a levesem hideg!
A pincér nézett rá, majd azt válaszolta:
– Kedves uram, ez a hideg leves a spécialitásunk!
Erre a vendég:
– De én nem a hideg levest kértem!
A pincér megnyugtatja:
– Ne aggódjon, azért van mögöttünk egy nagy tartalék, fiataloknak!
A vendég kivételes fanyar mosollyal válaszolt:
– Még jó, hogy tegnap nem fagyos volt!
A boltban
Egy asszony bement a boltba, és megkérdezte az eladót:
– Mondja, van önöknél zöld banán?
Erre az eladó:
– Igen, de azt mindjárt elfogyasztják!
Az asszony nem értette:
– Hogyhogy?
Az eladó mosolyogva válaszolt:
– Mert a zöldet mindannyian csak kiegészítésként szokták megvenni!
Az asszony felnevetett:
– Akkor inkább kérek két sárgát!
A tanulmányi verseny
Történik, hogy a faluban tanulmányi versenyt hirdetnek a gyerekeknek.
Az egyik kisfiú, akit híresen butának tartanak, örömmel mondja:
– Ma elmegyek versenyezni!
Mások rá néznek:
– Te?
A buta gyerek?
Erre a kicsi fiú így felel:
– Na, majd meglátjátok, aki a legbolondabb, az nyer!
A verseny másnapján a tanár így szól:
– Hát, a legokosabb gyerek ma indult.
Micsoda szomorúság!
A kisfiú, aki visszavonult, azt mondja:
– Én elmondtam, hogy a bolondok versenyére érkeztem!
A tanár csak nevetett, és a gyerek végül megnyerte 2.
helyezést!
