Többen összegyűltek a falusi kocsmában, amikor belépett Mariska néni, a falu idős hölgyike.
Azonnal felkeltette mindenki figyelmét, hiszen már régóta lábadozott a csípős időjárás miatt.
Mariska néni bátortalanul belépett, és körbekémlelt, majd megkérdezte a pultnál ülő Ifjúságot:
– Hát, hogy álltok, fiúk, minden rendben?
– Szevasz, Mariska!
– mondja az egyik, Jóska.
– Azért jöttünk, hogy kitaláljunk egy jó játékot.
Melyik pedagógiai munka segíthetne a közönség szórakoztatásában?
Mariska néni rávágja:
– Hát, tudjátok, régebben játszottunk egy érdekeset, az az volt a neve, hogy „Ki tudja megmondani, hol élek?”
A fiúk kíváncsian néznek rá.
– Na, ez nagyon egyszerű – mondja Mariska néni.
– Elmondom nektek, hogy hol lakom, a kérdésetek csupán annyi, hogy meg kell mondanotok, miért vagyok ott.
– Na jó, kezdjétek!
– kérdi Jóska.
– Hát, Mi van, ha kitaláljátok?
Lakom a Dózsa György úton, a harmadik házban a piros kerítésem mellett.
A fiúk közül valaki felkiált:
– Félre a viccel, Mariska néni, most már miért jártunk volna a kerítés mellett, ha egyszer csak úgy ültél be a kocsmába?
Mariska néni mosolyogva mondta:
– Csak azt akartam mondani, hogy a csevegésünk nem elhanyagolandó.
Merthogy nekem senki sem mondta el a titkaim.
Az öreg horgász
Az öreg horgász lassan mesélte a fiainak a hajdani kalandjait.
Egyszer elmesélte, hogy milyen nagy halat fogott ki a folyóból, de az már nem volt olyan szép.
A fia megkérdezte:
– Apu, tényleg ekkora volt?
– Hát, kölyök – mondta az apja -, a mesébe bele is lehetne vetni, csak a bölcs mai fiúknak nem szabad hazudni!
Az idősebb úr a gyógyszertárban
Egy idősebb úr bemegy a gyógyszertárba, és a gyógyszerészhez fordul:
– Kérem, mondja meg, van-e valami gyógyszer, amivel emlékezetet lehetne javítani?
A gyógyszerész elgondolkodik, majd mondja:
– Igen, van, de sajnos elfelejtettem a nevét!
A tanár és a diák
A tanár megkérdezi a diákot:
– Gyerekek, ki tudja, miért van a tű mindig hegyes?
Tóni feláll, és válaszol:
– Én tudom!
A tű azért hegyes, hogy, ha szúrni kell, ne fájjon annyira!
A kabát
Két barát beszélget:
– Képzeld el, vettem egy új kabátot!
– Jót tettél, de nem fázol benne?
– Nem, mert esőkabát – válaszol a barát.
– Az jó, de az nem az, amit a pincér visel, igaz?
A nagyapa és a kisunokája
A kisunoka megkérdezi a nagyapját:
– Nagypapa, hol voltál katona?
– Én nem voltam katona – mondja a nagyapa.
– Akkor miért öltöztél abba a ruhába?
– Nézd, kisfiam – mosolyog a nagyapa -, mindenki sokszor játszik valamit.
A pók és a légy
A pók a szobában ül, és nagyon éhes.
Közben egy légy repked körülötte.
A légy nevetve mondja:
– Hé, pók, nem tudod, hogy kiderült, hogy te már nem tudsz rám vadászni?
– Dehogy nem, csak úgy teszek, mintha nem tudnám!
Az öreg és a fiatal lány
Az öreg bácsi a buszmegállóban ül, és nézi a fiatal lányokat.
Az egyik lány megszólítja:
– Miért nézel így?
– Csak rajtad bámulok.
– Miért, tetszem?
– Igen, de tudod, hogy az öreg kiskutya nem tanul meg trükköket!
A nyuszika és a béka
A nyuszika elment a tóhoz, és látta, hogy a béka ugrál.
Megkérdezi:
– Miért ugrálsz, béka?
– Azért, hogy elérjem a fellegeket!
– De hát az nem látásmódszer!
– Tudom, de ha nem ugrálok, én is csak egy unalmas béka maradok!
A kéményseprő és a szél
A kéményseprő a ház tetején ül.
Jön a szél, és felborítja az egyensúlyát.
Szól a szélhez:
– Na, miért fújdogálsz?
– Mert a kéményseprők mindig mindent felfordítanak!
