A frissen házasodott párocska végre elérkezik a nászéjszakához.
A szoba félhomályos, gyertyák égnek, a férj izgatottan vár az ágyban.
Egyszer csak kinyílik a fürdőszoba ajtaja, és kilép az ifjú feleség, rajta csak egy fekete hálóköpeny.
A férj elérzékenyülve szól:
– Drágám… vedd le a köpenyt, hadd gyönyörködjem benned!
Az asszony mosolyogva ledobja a köpenyt.
A férj tátott szájjal nézi, majd kapkodva levegőt vesz:
– Te jó ég… gyönyörű vagy!
Várj csak… itt a fényképezőgépem.
Lefényképezhetlek?
A feleség felvonja a szemöldökét:
– Minek neked rólam kép?
– Beteszem a pénztárcámba – mondja meghatottan a férj –, és mindig a szívem felett hordom, hogy akkor is velem légy, amikor nem vagy mellettem.
A feleség elmosolyodik, majd pár perccel később a férj megy be a fürdőszobába.
Kis idő múlva ő is kilép, szintén csak köpenyben.
Ledobja magáról.
A feleség szeme elkerekedik, majd izgatottan felkiált:
– Add ide gyorsan a fényképezőgépet!
Rólad is akarok egy képet!
A férj elérzékenyül:
– Te is a szíved fölött fogod hordani?
A feleség megrázza a fejét:
– Nem… Én elvinném felnagyíttatni.
