– Móricka, mondj egy téli gyümölcsöt!
– Síparadicsom.
Vicc: – Mi lesz a páncélos lovagból, ha átmegy rajta
az úthenger?
– Lemezlovas.
Vicc: Amikor elhiszed, hogy van Mikulás
1.
2.
Amikor már nem hiszed el, hogy van Mikulás.
3.
Amikor te vagy a Mikulás.
4.
Amikor úgy nézel ki, mint a Mikulás.
Vicc: Rajzóra van az iskolában, kérdi a tanár:
– Móricka te mit rajzoltál?
– Egy tehenet ami a mezőn legel.
– Na de Móricka, teljesen üres a papírod, hol van itt a tehén?
– Az előbb mondtam:
elment a mezőre legelni!
Két flegma titkárnő beszélget:
– Te, mostanában annyit fáj a fejem, fogalmam sincs mitől lehet.
Erre a másik:
– Hát tudod nekem a hasam szokott fájni ha üres.
A tanárnő miniszoknyában megy be dolgozatot íratni
Egyszercsak az egyik gyerek odasúgja a padtársának:
– Látom a tanárnő combját!
A tanárnő meghallja:
– Szemtelen kölyök!
Menj haza, és 3 napig ne lássalak!
Kicsit később egy másik gyerek is odasúgja a padtársának:
– Látom a tanárnő fenekét!
A tanárnő ezt is meghallja.
– Szégyeld magad!
Menj haza, és egy hétig ne gyere iskolába!
Erre Móricka feláll, és elindul az ajtó felé.
– Móricka, Te meg hova mész?
– Tanárnő, én olyat láttam, hogy az idén már nem jövök iskolába!
– Hogy teremtette Isten a legyet?
– ???
– Légy
– Hogy teremtette Isten a nőt?
– ???
– (legyet hesegetve) k…va légy!
Csávó kilép a nyilvános WC-ből, odalép hozzá egy no
– Elnézést, koedukált?
– Nem, csak pisiltem…
– Móricka, nyitva van a szád!
– Tudom, én hagytam nyitva.
Hadgyakorlaton kiküldenek egy katonát az ellenség vonalai mögé, hogy álcázza magát, és...
Hadgyakorlaton kiküldenek egy katonát az ellenség vonalai mögé, hogy álcázza magát, és jelentse az ellenséges csapatmozgásokat.
Rendben megy is a dolog, ám egyszer csak az őrszem feladja álcázott megfigyelőhelyét, és elkezd ugrálni.
El is kapják, győz az ellenség.
Később a parancsnoka felelősségre vonja az őrszemet.
– Egy fatörzsnek álcáztam magam – mentegetőzik a katona.
– Nem is volt semmi gond, bár először egy csapat galamb telepedett rám, aztán meg egy kutya lepisilt.
Utána azonban két mókus futott fel a nadrágszáramon, és azt véltem hallani:
„Te, az egyiket együk meg most, a másikat tegyük el télire!
”
Na, ezt már nem bírtam!
