Egy cukrászdába beszéltük meg a találkát a viszonylag ismeretlen pasival, leültünk, kikértük a sütiket és az ott töltött egy óra alatt kizárólag az aranyérműtétjéről esett szó, de arról jóóó részletesen!
Mit csinált a doki, hogy csinálta, pontosan hol csinálta, stb… Aztán csodálkozott, hogy nem kértem másik sütit.
Pár SMS-t azért még dobott, hogy ismételjük meg a találkát, mert ő nagyon jól érezte magát…
Vicc: A kolléganőmmel esett meg ilyen sztori, hogy az uszoda előtt várta a férje a kocsiban
Kijött, bevágta magát az autóba, majd közölte, hogy indulhatnak.
Amikor ránézett a sofőrre esett le neki, hogy egy másik autóba szállt.
Mindketten jól meghökkentek.
Ugyanolyan típusú volt az autó, csak az eggyel előttük állt meg.
A férje meg jót röhögött, hogy ilyen nyíltan azért nem kéne ismerkedni.
Vicc: Postai sztorik
Ettem a jó csabai szalámit, bőrét odatartottam Morzsi János kollégám orra alá:
– Kszi kszi… – és füttyögtem is hozzá.
Ez a Morzsi János haláli, elvarázsolt, elvont szivar volt a postán.
Büntetésből beültették a levélfelvétetelbe, ezt a munkakört utálta a legjobban.
Piszok lassan szolgált ki, ráadásul szódásüvegaljú szemüvege volt.
Beszól egy ügyfél az ablakon:
– Miért nem szolgál ki?
Talán jöjjek holnap?
Jani rövidlátón rápislog:
– Gyere a jövő héten.
Vicc: Iskolai sztorik, ellenőrzőbeírások:
„Osztályfőnöki órán a körmét rágta Rácz Jánosné” (így egybe)
