Leányom 5-6 éves lehetett, amikor elmentünk Egerbe nyaralni néhány napra.
Baráti társasággal beültünk egy sörözőbe, és iszogattunk.
A kislányom felmászott a bárszékre és rákönyökölt a bárpultra.
Természetesen rászóltam hogy nem illik, erre a frappáns válasz:
– De anya!
Azt mondtad, a kocsmában lehet, és ez az!
Vicc: Sztorik
Volt egy kollégám, Morzsi volt a vezetékneve.
Oh, hogy mennyi macerát kapott a neve miatt!
Azt mondja neki a dadogós munkatárs:
– Bu-bu-bu-buksikám!
– Nem vagyok én Buksi, hanem, Morzsi!
– Mi-mi-mi-mindegy, eeegy kutya.
Én is mondtam a Morzsi János kollégának:
– Janikám, ha neked lennék, magyarosítanám a nevem, Házőrző szaktársra!
Vicc: Sztorik
Föciórán nyalókázik Patrik.
A tanár ráförmed:
– Fiam, tedd el azt a nyalókát!
!
!
Legalább ha rendesen nyalnád!
!
!
Vicc: Iskolai sztorik, ellenőrzőbeírások:
„Ebédidő alatt az étkezőben beszélgetett!
Iskolai sztorik, ellenőrző beírások
Az ének óra nálunk mindig iszonyat káosz volt, és egy srác böffentett egy oltári hangosat.
A tanár bedühödütt és, a következőt írta be neki:
„Tisztelt Szülő!
Gyermeke órán hangosan emésztett.
Megintem.”
