Megtörtént.
Testvérem elutazott nyaralni, és a gyerekét dadára bízta.
Utolsó percben még felírta az X pizzázó telefonszámát, mondván rendeljenek pizzát.
A dada felhívta a számot:
-Jó napot!
Szeretnék egy ilyen meg olyan pizzát.
-Hölgyem ez az Y pékség.
Kinyomja.
Újra tárcsáz hátha elütötte a számot:
-Jó napot!
Szeretnék egy ilyen meg olyan pizzát.
-Hölgyem ez az Y pékség.
Újra kinyomja.
Bepötyögi utoljára is a számot:
-Jó napot!
Szeretnék egy ilyen meg olyan pizzát.
-Hölgyem ez az Y pékség, utoljára mondom.
Mivel aki felvette már elég ideges volt a dada kinézte a telefonkönyvből Egy másik szám volt oda írva, felhívja:
-Ugye e nem az Y pékség?
-Nem ez az X pizzéria.
-Akkor jó számot hívtam!
És kinyomja.
Keresztgyermekem jót röhögött a jelenet hallatán, lássuk be, ami vicces az azért vicces.
Másnap Balázsnak (keresztgyermekem) edzésre kellett mennie.
Felhívta a Taxit, de túl korán.
A dada beszél:
-Halló.
Ugye ez a Z taxi?
-Igen.
-Jó, de még nem akarok beszélni.
Balázs ezt a szituációt is eléggé élvezte.
Jót röhögött.
Azóta nem nagyon hívja testvérem ezt a dadust.
Vicc: Megtörtént
A feleségem imád beszélni, de ez – bevallom – engem időként fáraszt.
Az egyik este némán néztem magam elé, hallgatván a mondandóját.
Hatéves fiunk Dávid, észrevette az arcomon a fásultság jeleit, mire halkan odasúgta nekem:
– Apa!
Tettesd magad döglöttnek!
