Megtörtént
Vidéki nyaralás szülökkel, a fabudi hátul a kert végében.
Apám egy fényes nyári reggelen könnyíteni indult magán.
Eltelt tíz-húsz perc, sehol senki, közben elöl ezerrel üvölt a rádiósmagnó.
Szóval nem hallani semmit.
Valahogy anyámban nőttek a gyanú hullámai, lehalkította a gépet, s ekkor halljuk:
– Seegíítsééég!
!
!
– Fater alatt beszakadt a budipadló.
Vicc: Gyerekszáj
Apukám a harmadik feleségnél tart – nem rettentette el az előző kettő -, így van egy-két féltestvér erre-arra.
Egyikük 4-5 éves lehetett, hévvel utaztunk apa, anya, gyerekek, iszonyú tömegben, amikor megszólalt a kicsike:
– Anyuuu, az apu miért a falu bikája?
Na, mondanom se kell, volt jókedv utána.
Vicc: Gyerekszáj
Kánikula, harmincvalahány fok.
A szomszédasszony pólóban-szoknyában átszaladt valamit kölcsönkérni.
Persze, mint mindig, kicsit nekiálltunk a világ dolgait megbeszélni.
Lányom, aki addig a kerti medencéjében meztelenül pancsikolt, odajött hozzánk és leült a lábam mellé, úgy figyelt, majd vagy 2 perc múlva megkérdezte a szomszédasszonyt:
– Te is fürödtél?
A szomszédasszonyom meglepett képet vághatott, mire a lányom, még mindig a lábam mellett ülve felmutatott.
– Rajtad sincs bugyi, meg rajtam sincs.
Na, mondanom sem kell, rákvörösen búcsúzott a szomszédunk!
Vicc: Gyerekszáj – Egyéb
Furcsa, hogy az ember milyen keveset ér el, ha nem is próbálkozik.
/Pauline, 8/
