Postai sztorik
Ettem a jó csabai szalámit, bőrét odatartottam Morzsi János kollégám orra alá:
– Kszi kszi… – és füttyögtem is hozzá.
Ez a Morzsi János haláli, elvarázsolt, elvont szivar volt a postán.
Büntetésből beültették a levélfelvétetelbe, ezt a munkakört utálta a legjobban.
Piszok lassan szolgált ki, ráadásul szódásüvegaljú szemüvege volt.
Beszól egy ügyfél az ablakon:
– Miért nem szolgál ki?
Talán jöjjek holnap?
Jani rövidlátón rápislog:
– Gyere a jövő héten.
Vicc: Sztorik
Vettünk új padlószőnyeget.
Az árban benne volt a kiszállítás, és a lerakás is.
Beállított két fazon, behozták és ripsz-ropsz lerakták a szőnyeget.
Elégedetten nézték munkájuk eredményét, mikor az egyik oldalba bökte a másikat.
Én is észrevettem, hogy egy hupli van a szőnyeg közepén.
A másik fogta a kalapácsot, és néhány ütéssel nagyjából elegyengette a kitüremkedést.
Éppen szólni akartam, hogy ez azért nem tökéletes, mikor benyitott az anyósom, hogy nem láttuk-e a hörcsögét.
Vicc: Iskolai sztorik, ellenőrzőbeírások:
“Verekedik, baromkodik.”
Vicc: Iskolai sztorik, ellenőrzőbeírások:
“Gyermekük a vonatállomásra haladva, az “Éljen Rákosi Mátyás, elvtárs, bajtárs!
” c.
örökzöld slágert üvöltötte.
Osztályfőnöki intőben részesítem.”
