Tizen-húszon évvel ezelőtt történt.
Az volt a szokás a munkahelyemen, hogy túlóra után a vonathoz ballagva a srácok beugrottak egy felesre a presszóba.
Egy sráccal túlóráztunk, hazafelé kérdezte, hogy “Nem iszunk valami édeset?”.
Tudjátok, akkor a bonbon meggy volt a menő.
Vele tartottam.
A következő nap megint.
Tudni kell, hogy nagyon ritkán iszom alkoholt.
A harmadik napon azzal a pasival túlóráztunk akinél nagyon be akartam volna vágódni.
Ő is feltette a szokásos kérdést.
Én meg szabadkoztam, hogy “Én nem iszom – meg stb., de bemegyek veled” – mondtam.
Beléptünk, a srác kért valamit már nem emlékszem, hogy mi volt az, a kiszolgálónő meg rám néz és azt kérdezte:
– A hölgynek a szokásosat?
Vicc: A barátnőm múltkor találkozott egy pasival
4 órától éjjel fél 12-ig beszélgettek.
Egy-egy háromdecis ásványvíz mellett.
Közben meg a srác előadta, hogy milyen gazdag.
Vicc: Iskolai sztorik, ellenőrző beírások
“Társába Rotring hegyet szurkált, majd rávette, hogy az elfogyassza.”
Vicc: Iskolai sztorik, ellenőrzőbeírások:
“Hülyézi társát.
Órán!
!
!
”
+1 sztori
Iskolai sztorik, ellenőrzőbeírások:
“Gyermekük idegenforgalmi órán drakulának öltözött, szájába száraztésztát dugdosott, és a zakóját fordítva vette föl.
Kérem a gyermek felvilágosítását, hogy nem óvodába jár.”
