Tizen-húszon évvel ezelőtt történt.
Az volt a szokás a munkahelyemen, hogy túlóra után a vonathoz ballagva a srácok beugrottak egy felesre a presszóba.
Egy sráccal túlóráztunk, hazafelé kérdezte, hogy „Nem iszunk valami édeset?”.
Tudjátok, akkor a bonbon meggy volt a menő.
Vele tartottam.
A következő nap megint.
Tudni kell, hogy nagyon ritkán iszom alkoholt.
A harmadik napon azzal a pasival túlóráztunk akinél nagyon be akartam volna vágódni.
Ő is feltette a szokásos kérdést.
Én meg szabadkoztam, hogy „Én nem iszom – meg stb., de bemegyek veled” – mondtam.
Beléptünk, a srác kért valamit már nem emlékszem, hogy mi volt az, a kiszolgálónő meg rám néz és azt kérdezte:
– A hölgynek a szokásosat?
Vicc: Megtörtént
Bécsben jártunk, mint négy fős társaság és egy gasthof feliratú helyen szerettünk volna két franciágyas szobát kérni, ahol a recepció egyben bisztró is volt.
Egyikünk sem tudott németül, tulajok sem magyarul.
De mi jól beszélünk angolul, hát ezzel próbálkoztunk:
rávágták, ők tudnak angolul.
Erre mi:
– Tú dabl rúm, plíz!
A csaj kapásból öntött két nagy nekünk rumot.
Röhögve fordultunk ki onnan és mentünk a szomszéd panzióba.
