Elképzelhető-e, hogy egy idős lakótelep kopott épületei között éppen a bemaradt nyomok és emlékek rejtik a legizgalmasabb történeteket? Előfordulhat, hogy a hőn áhított vágyak és amúgy mindennapi életünk lenyomatai éppen ezen helyeken tűnnek fel újra? Párbeszédbe bocsátkozva a Fénysugár utcai tízemeletes house, a közeli Dunát és a régmúlt emlékeit egy látszólag hétköznapi, de annál különlegesebb történet bontakozik ki.
Egy nyüzsgő lakótelepen, ahol a kopott falak és zakatoló lift mások számára talán a lerobbantság közhelyeit idézik, Jeremiás, a zenekarával éppen inaktív életét élő ember, a mindennapi rutinból és zajokból próbál összegyűjteni némi inspirációt. Az elhagyatott folyosók és régimódi tévé sziszegő hangja másképp hatnak rá: ezekben a hangokban, rezgésekben és zizegésekben éppenséggel a kisujjából előcsalogatható művészi ihlet forrásaiba botlik.
Egyik éjjel, a csendben és a sötétben, amikor a világ nyugalomba tér, megtörténik a várva várt esemény: egy zongora hangjai szűrődnek ki a harmadik emeletről. Mária, az újonnan érkezett lakó, és unokája mellett gondoskodó nagymama, aki esténként a zenével tölti meg a magányt. Jeremiás szívében felcsillan a remény: a zene, Mária és a közösség összefogása talán visszahozhatja a régmúlt emlékeit.
A különleges találkozást követően, Mária és Jeremiás hamarosan közösen, az egész lakótelep érdeklődését felkeltve, elkezdik megírni a lakótelep dallamos történeteit. A hagyományos zongorista nagymama, a fiatal festő, László, és a szenvedélyes költőnő, Katalin összeállnak, hogy közös élményeikből, stories-ból és történeteikből közös dalokat szőjjenek a lakótelepi életekről.
Az idő elteltével a dalok és a közösség egyre növekszik. A lakótelep rezdüléseit megörökítő, közösen alkotott művészet népszerűbb és népszerűbb lesz. Ezeket a zenéket, amelyek költői sorokban mesélnek a nosztalgikus multikról, az édes gyermekkori emlékekről és a közösség által megélt élményekről, az egész lakótelep élvezi és értékeli.
A színes közösségi eseménysor egy nyüzsgő estén tűzi napirendre Jeremiás és Mária közös álmának, a „Régi Fények” című dala bemutatóját. A közösen létrehozott varázslat a lakótelep egész közössége számára áhított pillanat: mindenkinek van dalban elrejtett érzelme, titkolt vágya, na meg természetesen egy közelgő lakótelepi koncertje.
Miközben a lakótelep közösségi tere fogadja a fiatalokat, a lakótelep szomszédságának inspiráló története hallgatható meg. A „Régi fények” történetei közös, részben boldog, részben bánatos emlékeket ébresztenek a közösségben. A dalok, a közösség és az álmok hátterében az a gondolat húzódik, hogy a művészet, az inspiráció és a közösség ereje képes legyőzni az élet bármilyen krízisét.
Ez a lakótelep nem csupán egy kopott-szürke épületek sora. Ez a lakótelep a miénk, ahol a közösség és a művészi inspiráció erejét egyértelműen érezhetjük. Ahol a mindennapok közepette van idő az elmélyülésre, a közösségi szellemre, és ahol a múlt, a jelen és a jövő szoros kapcsolatban áll egymással. Ez a mi történetünk.
