Az életünk során mindenkivel előfordulnak olyan nevetséges és kínos események, melyek még évekkel később is éjszakába nyúló problémákat okoznak. De vajon megéri-e ilyen helyzeteken rágódni?
Egy biztos: senki sem kerülheti el az életben a kellemetlen és kínos helyzeteket, így előbb-utóbb mindenki megtapasztalja, hogy milyen is ostobának lenni a nyilvánosság előtt.
�-tödik osztályban volt egy fiú, aki szerelmes volt belém, de én nem viszonoztam azt. Amikor végre odajött hozzám a játszótéren, hogy arról kérdezze, leszek-e a barátnője, odamentem egy fához, átöleltem és azt mondtam, hogy ez a fa az én pasim. © bamirase / Tumblr
Egyszer egy közösségi helyen leestem egy kétszintes ágyról, ami miatt eltörtem a kezem és a lábam. Sok évvel később, álmaim pasijával randiztam, és tréfából azt mondtam, hogy vigyázzon velem, mert ügyetlen vagyok. Erre rávágta, hogy biztosan nem vagyok olyan ügyetlen, mint a testvére osztálytársa, aki 6 hónapig otthon kellett feküdnie törött végtagokkal, mert leesett egy kétszintes ágyról az iskolában. Igen, én voltam az. © SoapyRibnaut / Reddit
A feleségem nem tudott értem jönni munkából, ezért megkértem egyik munkatársamat, hogy vigyen haza. Amikor megérkeztünk a házhoz, valamiért az agyam bekapcsolta az „a feleségem hozott ide, csókoljuk meg szájon” üzemmódot, és megpróbáltam csókot lopni tőle. Szerencsére észre sem vette. De számomra ez volt a legkínosabb pillanat.
Szerelmes voltam egy sportolóba. Egy reggel felhívott, és megkérdezte, mit csinálok. Igazából az ágyban feküdtem, de azt akartam mondani, hogy futni vagyok. Erre ő: „De jó! én is most megyek! Gyere ide elém és fussunk együtt!”. Fel kellett kelnem az ágyból, taxit hívnom, és megnedvesítenem a homlokom, mintha izzadtam volna, majd el kellett mennem hozzá. © MargotSaville / Twitter
Egy buliban óvatosan megsúgtam egy lánynak, hogy a mögöttünk álló idős férfi szerintem zaklatni próbálja. Erre ő azt válaszolta: „Ő a barátom”.
Szilveszter másnapján az emberek többsége másnapossággal és fejfájással ébred, én viszont virágok között ébredtem. Igaz, hogy a szomszédom virágágyásában, de legalább virágok között.
Egyik kollégának megkérdeztem a fia nevét, és ő azt mondta, hogy „Legolas”. Nagyot nevettem, amíg rá nem jöttem, hogy nem viccel. A fiát tényleg Legolasnak hívják.
Ma fontos vizsgám lett volna. Egész éjjel tanultam, nem ettem, ezért természetesen késve érkeztem. Amikor bementem, bocsánatot kértem a tanártól, aki azt kérdezte, hogy ki vagyok. Elmondtam a nevem, mire azt mondta: „Ne csúfolj meg, lány! tudom, hogy néz ki, és te nem vagy ő! ha nem tanultál, akkor menj haza, de ne adj be más nevét!” Valahogy smink nélkül más embernek tűnök.
Felvettem a karomra egy gyereket a játszótéren (azt hittem, hogy a húgom), amikor odajött hozzám egy nő, hogy „adjam vissza neki a babáját.” © hkell / Twitter
Két sráccal is találkoztam egy társkereső oldalon, mindkettővel ugyanazon a napon kellett találkoznom, de egymás után. Az első randevút egy jégpályán szerveztem, a másodikat pedig a lakásában. Kiderült, hogy szomszédok.
A nagynéném egyszer betért egy görög étterembe és leült egy asztalhoz. Nem beszél görögül, ezért csak mutogatott, hogy mit szeretne, majd a pincér hozta az ételt. Csak a végén, amikor fizetni akart, és nem engedték neki, akkor derült ki, hogy valakinek az esküvőjére ült be.
Gyerekkoromban, amikor hazamentem az iskolából, mindig integettem a zebra mellett álló forgalomirányító bácsinak. Egy nap az anyukám megkérdezte, hogy mit csinálok. Kiderült, hogy az nem egy forgalomirányító bácsi volt, hanem egy piros-kék postaláda. Azon a napon kaptam meg az első szemüvegemet.
Láttam egy nőt, aki kinyújtott karokkal állt elém. Őszintén szólva azt hittem, hogy egy régi barátom, ezért én is odaindultam, hogy megragadja végre az ő karját. Erre ő azt mondta: „Nem neked, drágám.” Ekkor észrevettem, hogy a pasija jött mögöttem.
