Szülőként hosszú, fárasztó utat kell bejárniuk addig, amíg gyermekeik felcseperednek. Az anyák és apák egyöntetű véleménye szerint e nehéz út ellenére is megéri a gyereknevelés, mert a gyermeküktől kapott öröm feledteti velük a nehézségeket. Ugyanakkor nem mindig egyszerű ennyire pozitívan hozzáállni a dolgokhoz. Időnként a szülők is elveszítik a türelmüket. Ilyenkor nagyon segít, ha képesek humorral és iróniával kezelni a szülői lét kevésbé örömteli pillanatait.
1. Egy nap elviszem a fiamat vásárolni, hogy elköltsünk rá egy csomó pénzt. A fiam örömmel indult, azonban hamar megszűnt a lelkesedése, amikor rájött, hogy ortopéd talpbetétre viszem el őt.
2. Ránéztem a fiamra, majd a férjemre: Cserélni?
Férjem: Hála égnek, tényleg ugyanarra gondoltunk! Visszavisszük a kórházba, és hozunk helyette egy másikat! Hátha az kevesebbet fog sírni!
Én: A pelenkára gondoltam, szerelmem…
3. Tekintélyt parancsoló hangon a gyerekemnek: Nem mondom el még egyszer, hogy takarítsd el a szobádat!
Kislányom: Hála égnek, már most kezdtem ezt nagyon unni.
4. Ha még egyszer előfordul, hogy a gyerekeim már hajnalban felébresztenek vasárnap, esküszöm, hétfőn úgy csomagolom be az uzsonnájukat az iskolába, hogy előtte a szívószálat leszedem a dobozos gyümölcsléjükről.
5. Elegem lett belőle, hogy a gyerekeim állandóan eltüntetik a távirányítókat, ezért most úgy gondoskodtam, hogy ezentúl ne fordulhat elő:
6. A fiam egy nap azt mondta: Ezentúl senki sem jöhet be a szobámba!
Erre én: De reggel fel kell keltenem, hogy el ne késs a suliból.
Fiam: Te aztán főleg nem jöhetsz be!
7. Mielőtt anya lettem, elgondoltam, hogy amikor gyermekem lesz, inspiráló mondatokat fogok mondogatni, mint például „egyszer majd jobbá fogod tenni a világot!” vagy „Példaképpé válsz az emberek számára!”. Azóta, hogy anya lettem, inkább mondatokat mondok, mint „ne nyalogasd az ablakot!” vagy „ne edd meg a fikuszt”.
8. Kínos tud lenni, amikor a gyermekünk feltesz egy elmés kérdést, és te csak ennyit tudsz felelni: Drágám, még én sem vagyok biztos, hogy milyen nap van ma…
9. Kezdő szülőnek lenni olyan, mint amikor kipróbálsz egy új videójátékot, de kihagyod a tutorialt, így csak fejetlenül rohangászol mindenhova, mert fogalmad sincs, mit is kellene csinálnod…
10. Fiam meglátott egy nagyon drága játékot üzletben. Amikor közöltem vele, hogy nem vesszük meg, a szokásos hiszti előtt gyorsan én dobom magam a földre, és vinnyogok: „Nem akarom megvenni!” Gyermekem megdöbbenve nézte, hogy inkább elmegy a játék, ha abbahagyom a hisztit.
11. Reggel mondtam a gyerekeimnek, hogy siessünk, mert már csak 5 percünk van felkészülni. Egy pillanatra mindenki elhallgatott, majd nagyot nevettünk, és ugyanúgy elkéstünk, ahogy mindig…
12. A kislányom azon az életkorban van, hogy mindent egyedül akar megcsinálni, és nem engedi, hogy segítsek neki. Ez nem lenne probléma, ha képes lenne csinálni valamit a segítségem nélkül.
13. Bár egy gyerek évente egy csomó pénzbe kerül nekünk, a szülőknek, gondoljunk bele, mennyi pénzt takarítunk meg azzal, hogy a gyerekek mellett nem tudunk szocializálni.
14. Azt mondtam a lányomnak: Bár most még ovis vagy, de kettőt pislogsz, és már egyetemre jársz.
Erre ő: Mi az az egyetem?
Egy kicsit elgondolkodtam, majd válaszoltam: Nos, bár manapság minden információ teljesen ingyenesen elérhető az interneten, ennek ellenére a te apád és én mégis félévente 400 ezer forintot fogunk elkölteni arra, hogy egy öreg professzor tanítsa meg az alapokat, és végül is mindent az internetről fogsz megtanulni.
A lányom nagyot pislogott a válaszomon.
15. Anyaként a mindennapjaim állandó döntéshozatalból állnak. Folyamatosan mérlegelnem kell, hogy a másik szobából érkező zaj megér-e annyit, hogy megnézzem, mi történik ott.
16. Ma el akartam bújni a ruhaszekrényben, hogy legalább 10 percet egyedül lehessek. Amikor kinyitottam a szekrény ajtaját, ott találtam a férjemet, aki előlem bújt el. Tehát helyet cseréltünk.
17. Képzeld el, hogy a hétórás Sátántangó című filmet nézed, és amikor már csak 5 perc van hátra, váratlanul újrakezdődik az elejétől, mert egy fontos részletet kihagytak belőle. Nos, a gyerekeim nagyjából ilyen módja van a történetük elmesélésének.
