Bár a műkorcsolya hazai népszerűsége továbbra is töretlen, a sportágban való versenyszintű részvétel egyre súlyosabb anyagi terhet ró a szülőkre.
Sok család számára elérhetetlenné téve a jégen való álmodozást.
Engi Klára, az egykori olimpikon jégtáncos, több mint harmincéves oktatói tapasztalattal mutatott rá.
Egy kisgyermek rendszeres műkorcsolya-edzése már a kezdeteknél is havi 80–100 ezer forintba kerül, de komolyabb szintre lépve ez az összeg a háromszorosára is nőhet.
„Nemcsak a jégidő drága, hanem az edzői óradíj, az erőnléti és balettórák, a koreográfia és a videós elemzések is mind-mind hozzáadódnak” – mondta Engi Klára
Szerinte sok család nem is számol azzal, hogy mennyi rejtett költség kapcsolódik egy jégen nevelkedő gyerek sportkarrierjéhez.
A hazai műkorcsolya nem a tehetséggondozás hiányán bukik el, hanem a rendszerbeli anomáliákon. Sok klub már 6–8 éves korra eldönti, hogy a gyerek melyik szakágban folytassa. Szinkronkorcsolyában, jégtáncban vagy egyéniben.
Ez a túl korai specializáció veszélyes, mert elzárja a fejlődés lehetőségét azok elől, akik csak később bontakoznának ki.
Az anyagi korlátok pedig nem csupán a sportolót szűrik meg, hanem a szülői elkötelezettséget is.
„A jég hideg – mindig is az volt. De ma már nemcsak kitartás, hanem komoly anyagi háttér is kell hozzá.
Sok szülő egyszerűen nem tudja megengedni, hogy a gyereke versenyszerűen műkorcsolyázzon.
Így marad a jégkorong vagy a szinkronkorcsolya, amik jóval olcsóbb alternatívát jelentenek.”
Hiába tehát a gyönyörű forgások, dupla axelek és csillogó fellépőruhák, a sportág sok esetben már a kezdetekkor szelektál.
