Ahogy a nyári naplemenetek narancssárga színe végigfutott az égen, a gyerekseregek is eljöttek a felnőtté válás első ízét kóstolni. Az 1980-as évek végén a házibulik varázslatos világa már csak a „mami, a vendégek” mondattal kezdődött! Emlékszel még, milyen volt, mikor a falak között zene zsongott, és mi együtt lüktettünk vele?
Kicsi, de hangos
Nekünk, vidéki gyerekeknek nem volt szükség arra, hogy diszkóba járjunk; otthont adtunk a buliknak. Zsúfolt nappalikban, a szüleink régi bútorai között születtek meg a legjobb sztorik. Szerencsére apám örökölte a régi diavetítőt, aminek az éjszakákat még varázslatosabbá tette. A barátokkal a padlón ültünk, türelmetlenül vártuk, hogy előkerüljön a zöld fényű projektor, és elkezdődjenek a diavetítések. Az első néhány kép: nyári táborok, kémkedés a kerítésnél, a régi M-Vasút meg az első szánkózás a havon. A múlt felidézése mindig felidézte a legjobb élményeket.
Az egyes számú házibuli-házigazda, Marika, mindig tudott meglepetést szervezni. Még a szülei is abszolút nélkülözték, hogy felnőttek eljöjjenek. Sütött egy tál kekszes tortát és a konyhából a legextrább ízű üdítőket varázsolta elénk. Csak a tűzijátékra kellett figyelnünk, amit az öcsikéje az udvaron, a nagy ládán ültetett-gyújtott, a gyönyörű színek az éjszakába vonultak. Persze, mindezek a kalandok veszélyes vizeken eveztek, hiszen lányoknak és fiúknak nem volt szabad egyedül bulizniuk. De ez nem állította meg a kedvünket!
A beszólások és a retró zene
Ezekben a bulikban nem csak a barátságok születtek, de legendás mondások is. „Ne légy már annyira gáz!” „Milyen szörnyen nézel ki, hogy tetszik ez neked?” És persze, az elmaradhatatlan „Szólj anyának, hogy vacsora után meglátogat a legjobb barátom.” Ami a zenét illeti, a kazettás magnóról folyamatosan szólt a Neoton Família és az Omega. Éjfél felé, amikor a buli a csúcsra hágott, a legcukibb fiúval a táncparkett közepén pörögtünk, kezünk a levegőben. Különféle retro slágerek váltották egymást, miközben Marika anyukája, aki túlhajszolt, üvöltötte az ajánlatokat: „Hogy örül a Zsófi, így veszem el a feleségemet!”
Mindez felnőtt szempontból komolynak tűnhet, de valójában a gyermeki ártatlanságunk és a felelőtlenségünk ötvözete volt. Minden este azzal a reménnyel vártunk, hogy találunk egy új dolgot, egy új barátot vagy egy régi emléket, ami visszarepít a gyerekkor ártatlanságába.
Búcsúzás a csillagok alatt
Bármint is alakult a buli végére, a közös emlékek mindig újabb és újabb eseményekbe repítettek minket. �-sszeölelkeztünk, és fogadkoztunk, hogy a következő találkozón is együtt ünneplünk. A házibuli végén, mikor a vendégek elköszöntek, mindannyian egy eddig kíváncsian őrzött titkról beszélgettünk: a házibulira mit hozunk el legközelebb, és hogyan válhatne még egyedibbé a hangulatunk.
Ezek az emlékek nem csupán bulik vagy dalok maradtak meg bennünk, hanem az idő múlásának varázsait is magukban hordozzák. Merengve nézek vissza, és már talán nem csak a kekszes tortáról beszélek, hanem az álmokról, a vágyakról, és a jövőről.
Te mire emlékszel ebből az időszakból?
