Ahogy kiszabadulunk a tavaszi napsütés fényébe, eszünkbe juthatnak a gyermekkori május elseji ünnepek emlékei. Talán a legszebbek ezek közül a májusfa állításkor egybegyűlt baráti társaságok, a munka utáni vidámság és a hagyományos tavaszi ételek fűszeres illata. Emlékszel még, milyen izgalommal vártuk a május első napját?
A vidám csoport és a varázslatos nap
A hatvanas évek elején járunk, kis falunkba elérkezett a tavasz. Az összes gyerek izgatottan gyűlt össze a főtér közelében, ahol a felnőttek már szorgoskodtak. Őszinte barátságok és a közös programok formálták a gyerekkorunkat, és nem volt olyan év, hogy elmaradt volna a májusfa állítás. A fák segítségével már kisiskolás kora óta barátkoztunk, talán nem is véletlen, hogy őket mindig a szívünkbe zártuk.
Találkoztunk a kis piros-fehér sállal az utcában, ahol Ágnes és Józsi bűvészmutatványokat mutattak be. Minden évben ő volt a legmerészebb, akit egy kivágott, tavasszal zöldellő fa, díszekkel teleaggatva várta. A lányok lila szoknyáikban, a fiúk kék bőrdzsekikben szorongatták a pálcáikat. A boldogság zene volt, amit a csicsergő madarak és a nevetés harmonikusan keveredett, ahogy a nap felkelt.
A felnőttek már összeverődtek, és az első kört hozták elő. Több asztal állt tele süteményekkel, az elmaradhatatlan házi savanyúsággal – egy igazi ünnep előestéjén nem lehetett elfelejteni. Mert hiába a májusfa, az igazi május ünnepe az együttlét és az ünneplés volt.
Az elmaradhatatlan fánk és boroskancsó
A felnőttek mindig megosztották velünk a titkaikat: a májusfát rituálisan állították fel, majd a legidősebbek egy különítménye a titkos recept alapján készült fánkkal kínálta meg a gyerekeket. A forró, édes, porcukros fánk illata betöltötte a teret, és úgy tűnt, minden ínycsiklandóan ragacsos lett az ujjaink között.
Az önjelölt felnőtt „bikája”, aki a legjobban tudta, hogyan kell pörgetni a boroskancsót, mindig előkerült. Felhúzta a kancsót a levegőbe, ahogy mesélte a történeteket az előző év báljáról. Az esti fénynél a felnőtteknevetés és a vidám, szívélyes szavak ötvöződtek a poharak koccanásával, míg mi szívásra és merengésre vártunk.
Mindannyian ott ültünk a fűben, a kék ég alatt, ahol a napfény játszott a fák levelein, a fánkok körüli nevetés, és a szeretet érzése úgy sodorta a pillanatokat, mint a tavaszi szél. Abban a szabadtéri ünnepségben sokkal több rejlett, mint a májusfa állítás rituáléja: barátságok szövődtek, és az élményeket életre szóló emlékekké formálták.
Visszaemlékezés egy szép időszakra
A májusfa állítás számunkra nem csupán ünnep volt; egy új kezdet, a tavasz hívogatása. A közösen eltöltött pillanatok és a kalandvágy vörös hajnalban jelentősége sokkal erősebbé vált, mint hittük.
Talán már nem jön vissza az idő, mikor az udvaron állva várhattuk az igazi felnőttek vidámságát, de örökre magunkban őrizzük a gyermeki ártatlanságunkat, a masníros fánkot, a májusfa illatát. Te mire emlékszel ebből az időszakból?
