Emlékszel még, milyen volt a nyár, amikor a napfény a fák lombjai között átszűrődve játszott, a lábad alatt pedig ott volt a grund? Mikor a barátokkal a bicikli nyergében szeltétek a szél nyáron és a zöld fű illata körülölelt? Hát, pontosan így indult a reggel, egy friss vajas kiflivel a zsebedben, miközben zümmögtek a méhek, és már messziről hallani lehetett a nevetést.
A grund varázsa
A 80-as évek elején, egy egyszerű nyári reggelen, az udvarunkban a bűvös szavakat ejtettem ki: „Hova megyünk?”. A nap sütött, az ég kék volt, de a legjobban mégis a grund hívogató csáberejének nem lehetett ellenállni. A szomszéd gyerekek már ott voltak, versengve próbáltunk a legszínesebb biciklikkel felbukkanni. A legjobbak voltak a BMX-ek, a viszontagságos, de annál izgalmasabb ugratások és versenyek világa – de nekünk, a mi kis csapatunknak, a Simson és a Babetta aranyáron folyt az udvarból a grundba, ott, ahol az idő megállt.
A grund nem csupán egy füves, kiszuperált terület volt; ez volt a mi mágiánk. Itt építettünk bunkereket a felnőttek unalmától elbújva, ez volt a mi titkos világunk, ahol a képzelet szárnyra kapott. Emlékszem, hogy a kislányok az árnyékban ültünk, miközben a fiúk fát gyűjtöttek az elkerített helyekhez és az aranyos kis, papírból készült zászlóinkat lobogtatták a nyári szellőben.
Nyári ízek és együttlét
Bizony, egy ilyen grundos nap sosem múlt el finom falatok nélkül. Mennyi minden fért bele abba a jó kis táskába! Anyukám a legfinomabb szendvicseket készítette nekem reggel, vajjal megkenve, a napfény melegítette, puha kenyérrel. A nap folyamán szaladtunk a sokak által ismert „Kása kávézóba”, ahol A sütött almakompót és a kóla felforrt, ha a hőség elérhetetlen magasságokba hágott.
A grundra való visszatérés mindig frissítő élmény volt, s közben az öcsém már kiabálta a nevemet, hogy nézzem, milyen ügyesen ugrik a biciklivel. Olyan érzés volt, mint mikor az ember hideg vizet önt magára a nyári kánikulában – éltünk, nevettünk, és a világunk mégis karcsúbb volt, mint az idő. A szőke kisfiúk „Ez az én területem!” kiáltása, és az épített bunkereink felfedezése mindörökre bevésődtek.
Néha az udvarban heverve, a fűben fekve hallgattuk a kiskertből felszálló tücsökzenét, miközben a felnőttek a teraszról figyeltek minket. Senki nem akarta ezt a pillanatot elengedni. A nagymamáink kertekből hozott gyümölcsöket tálaltak elénk, az íz, amit a nyári barack és a szilva adtak, örökre velünk maradt.
Találkozások, barátságok
Ki tudná megmondani, hány barátság kötődött e grundon? Játékaink nem ritkán ütköztek egymásba, de ez soha nem szegte kedvünket. A verekedésből mindig nevetés lett. Ki emlékszik még a „mánia golyóra” és a „térdelős” játékra? Az órák csak úgy repültek. Baráti kapcsolataink bezárultak a grundra, ahol a fiúk a gyeplabda és a foci meccsekbe merültek, míg mi, lányok, azt terveztük, hogy titkos szülinapokat ünnepelünk a tövises rózsabokor mögött.
A pillanatok száma, ahogy a grundban felnőttünk, annyi kincset rejtett magában, hogy a felnőtt életbe lépve annyiszor felderítettük azokat. Nosztalgiával gondolunk vissza azokra a boldog napokra, amikor a legrosszabb dolog, ami történhetett, hogy valaki eltévedt a bolyongás közben, és nem tudta a legjobb utat a nyár hátra levő napjaira.
Emlékek szele
A grundon töltött idő mindannyiunk életébe soha nem jöhet vissza. Évek múltán talán már rég nem láttuk egymást, de amikor összefutunk, egy félmosollyal és egy emlékbe burkolózva már tudjuk: a grund varázsa örökre velünk marad. Az apró pillanatok, amikor minden gond nem számított, a barátságokkal és együttléttel teltek, mind-mind ritka és csodás kincsek.
Te mire emlékszel ebből az időszakból? Milyen varázslatos pillanatok tükröződnek vissza neked, ahogy elgondolkodsz a gyerekkorodról a grundon?
