A nyolcvanas évek retro lakótelepi élményei: Belepillantás a múltba
Zsuzsa, aki a nap vintage arcát figyelte, amint lassan eltűnik a lakótelep sík tornyai mögött, visszatért gyerekkorának színhelyére. Az elfelejtett lelkek lakta panelházak már csak a múlt emlékei voltak, ahol a kontrolláltan gondozott zöld területeket a természet kiszorította és a játszótéri játékok öregedtek, azonban a múlt időinek retro érzése továbbra is jelen volt.
Zsuzsának az elmúlt évtizedek kellemetlenségeit a negyedik x túlélve, eszébe jutott, hogy betérne az első barátságokkal teli, régi iskolájába. Az iskola homlokzata már megváltozott: a színek helyébe a halmaz természetes matt színe lépett, míg a rácsos kerítés az idő vasfoga áldozata lett. Az udvarra lépve a múlt nosztalgiája előtör: a labdázások, a kötél feletti acrobaticák, és a karámba való begyömöszölés.
Zsuzsa emlékszik arra az alkalomra, mikor az iskolai ünnepségnél a színpad mélyén, lábai alatt a parquet rezgett, és ő következik a porondra való lépéssel. Ahogy a nevét kiáltották, ütődései gyorsultak. Az adrenalin által generált érzés, mikor a színpadon állt, az elért siker, a közönség süketítő tapsai és a méltóságérzés – ő már mindig a művészetek felé hajlott, azonban az életkezelése ettől eltérően történt. Most, a színpadra visszatérve, úgy érezte, a művészet mágneses ereje ismét vonzza.
Sétálgatva a jó öreg lakótelepen, találkoztak egy régi ismerőssel, Mártával. A gyermeki leleményessége megtartásával, a haja lófarokban, és szeme egy csillag ragyogásával pillantott Zsuzsára, “Emlékszel még a régi időkre?” kérdezte Marta, és mindkét lány kacagott. A mindennapi iskolai élet, a konyhában eltöltött esték süti sütésekkel az édesanyákkal. Ezek a pillanatok lassan, de biztosan elfoglalták a beszélgetés menetét, mely szívmelegítő gondolatokat hozott és ma már híjánvaló nevetést.
Márta elterelte a témát, és meglátogatták a régi lakótelepi boltot, mely minden gyerek édes álma volt. A bolt kapuja fölé egy régimódi autó volt feltüntetve, a polc mélységeiben pedig a gyerekkori kedves édességek látványától mindenki meg akadt. A műanyagba rejtett édes gumicukorok, a színes szörpök, savanyú harapnivalók mind vissza repítették őket az időben.
Ez az est folytatódott a gondozatlan játszótéren, ahol egy régi haver társaságban töltött szabadidő visszatekintéssel. Előkerült egy gitár, és a korábban már énekre nyitott Zsuzsa elkezdte a dallamos, régi időkre visszaemlékező számokat, melyek refrénjeit a barátok ütemesen énekelták. Az ég sötétedésével a csillagok felfedtek, a frissebb levegő kedvesen átölelte arcukat, mintha csak egyszerűen emlékeztetne őket rá, hogy sosem szabad elfelejteni a nevetést, barátokat és az élet egyszerű, fénylő pillanatait.
Az est késői óráira hajolva Zsuzsa úgy érezte, hogy ez a lakótelepi kaland egy új fejezetet hozott az életébe. A múlt érzései nem csak emlékek ébresztett, de új szikrát helyezett szívünkbe, mely őt – ismét – a művészetektől derűs évekbe repítette. Az öreg lakótelep, bár megváltozott, még mindig az otthona, ahol a múlt és a jelen közös kapocs. Zsuzsa érezte, hogy gyökerei itt vannak, és a régi társakkal való találkozás új inspirációt hozott az életébe.
