“Egy igazán boldog embert láthatott bennem a külvilág. Több mint egy éve voltunk együtt az általam imádott barátnőmmel, és már az összeházasodás mellett is letettük a voksunkat. Azonban volt ott egy aprócska keresztség – a barátnőm gyönyörű kishúga… Jövendőbeli sógornőm mindössze 19 éves volt, a legtöbb időt szűk miniszoknyákban, melltartó nélkül töltötte.
Mikor a közelemben tartózkodott, rendszeresen előfordult, hogy valamilyen oknál fogva meg kellett hajolnia, ezzel pedig mindig kétségek közé sodorva engem, hiszen kétségtelenül gyönyörű látványt nyújtott. Biztos voltam benne, hogy ez nem véletlen, hiszen más előtt sosem volt szemtanúja ennek senki.
Egy nap a hugica felhívott a felkéréssel, hogy ellenőrizzem az esküvői meghívókat. Amikor odaérkeztem, egyedül találtam, és azt suttogta, hogy olyan erős vágyat érez irántam, amit képtelen volt uralni. Azt állította, szeretne velem alkotni, egyetlen egy alkalommal, mielőtt házas ember lennék és elköteleződnék a nővére mellett. Szóhoz sem jutottam a meglepetéstől.
Azt mondta, hogy felmegy a hálószobájába, és ha úgy érzem, hogy meg szeretnék élni még egy utolsó őrült, vad kalandot, akkor hatoljak be a szentélyébe. Akár követhettem volna is, ahogy a lépcsőn suhan a hálószobája felé. Amint odaért, ledobta a bugyiját, és az leesett elém a lépcső aljára.
Egy rövid pillanatig csak álltam ott, majd megfordultam és rohanni kezdtem a bejárati ajtó felé. Amint kinyitottam, a kocsimhoz rohantam. Körbevéve a családom, mind az egész jövőbeli család összegyűlt ott, és mindannyian tapsoltak!
Jövendőbeli apósom könnytörlő szemekkel átölelt és azt mondta: – Nagyon örülünk annak, hogy sikeresen teljesítetted a kis tesztünket! Nem is lehetne jobb ember a lányunk számára, mint te. Üdvözlünk a családban!” A történet tanulsága: Mindig tartsd a kocsiban az óvszert!”
